A huszonéves nők nagy része miért várja el a pasiktól hogy legyen saját lakásuk miközben ők általában nincstelenek és a szüleikkel élnek?

Ezért, mert egy nőnek pusztán léteznie elég ahhoz, hogy folyamatosan ostromolják, férfiként viszont egészen különlegesnek kell lenned, hogy megüsd a nulla szintet.

Majd ha fordul a világ és a nők versenyeznek a férfiakért, akkor elég lesz átlagosnak lenned.

Egy huszonéves pasitól nem várják el. Egy harmincastól már inkább.

Egyébként azzal ugye tisztában vagytok, hogy a pénz mindig számított? Mindig! Sőt, ami azt illeti, régen ennek sokkal nagyobb jelentősége volt. Ma már kevésbé számít, hiszen a nő is dolgozik. Ami miatt a férfi egzisztenciája fontos (csak nem olyan mértékben, mint régen) az továbbra is a családalapítás. Ha a nő szül és otthon marad a gyerekkel 1-2-3 évig, akkor arra az időre el kell tudni tartani őt is és a gyereket is.

Én ugyan nem várom el. Tisztában vagyok a lakások áraival, az átlag fizetésekkel, én se tudok összekaparni önerőből teljesen egyedül egy lakásra valót. Ha valakinek a szülei nem adtak egy lakást ingyen és bérmentve, vagy esetleg nem örökölt a nagyi után egyet, akkor nehéz saját tulajdonú ingatlanhoz jutni, ez tény. Budapesten legalábbis.

Az albérlet az igen, az mondhatni elvárás, de nem olyan szinten, hogy ha nincs, akkor szóba sem állok az emberrel. Hanem inkább úgy, hogy ha még a szüleivel él, akkor hamarosan vagy nem él velük, és velem összebútorozik, vagy nem lesz velem (nyilván megfelelő idő elteltével). Én nem élek a szüleimmel már 19 éves korom óta, eleinte koliban laktam, most albérletben. Nehéz felnőttnek lenni és felnőttként élni, ha valaki még a szüleivel lakik, akármilyen megértők és lazák a szülők.

De ez nem a módosság kérdése. Albérletet fenntartani sokszor kevesebb pénz, mint a saját lakás (ha hitelre veszed, akkor főleg, de egyébként is, két éve lakom az albiban, a tulajdonos feladata fizetni a vízvezetékszerelőt, az elromlott eszközöket kicserélni- nemrégiben kaptunk egy zsír új mosógépet, csak hogy egy példát említsek-, ő jár a mesteremberek után, hogy az ereszt végre megjavítsák és ne ázzon be nagyobb esőzések folyamán a fal, satöbbi kellemetlenségtől kímél meg minket). És nem feltétlenül kell egyedül fenntartani az egészet, lakótársakkal is élhet az ember, a fiatal korban ez szerintem egy nagyon jó konstrukció, már csak a társas élet szempontjából is, de később meg mint pár, nyilván közösen viseljük a terheket.

Egyébként meg jogalap semmilyen elvárásra nincs. De amíg vannak, akik megfelelnek az elvárásoknak és ők is megtalálják az adott lányban a dolgokat, amit keresnek, akkor mégis, miért ne várjon el bármit, amit csak akar?

Amikor huszonéves voltam és huszonéves pasik vonzottak, akkor nem azt vártam el, hogy legyen saját lakása egy pasinak, hanem azt, hogy közösen meg tudjunk teremteni egy közös otthont, vagyis én is hozzáadtam volna a magam részét a saját munkámból.

Most 30-as vagyok, egyedül összeszedtem egy lakás árát, igaz, hitellel, amit most még le is tudok rövidíteni egy második lakáskasszával, mire betöltöm a 35-öt, lesz egy tehermentes ingatlanom. Nem örököltem, és ha a szüleimen múlt volna, nyugdíjasan sem tudtam volna tőlük elköltözni, de amíg náluk éltem, amit tudtam, félretettem, nyitottam lakáskasszát, és gyűjtögettem, aztán idővel lett stabil munkám, ami feltétele volt a külön költözésnek, hiszen csak stabil jövedelemből lehet tartósan megélni és egy lakást fenntartani.

Szóval meg lehet csinálni, csak úgy kell előre tervezni.

Egy korombelitől már elvárom, hogy önállóan képes legyen megélni, és ne a szülei nyakán élősködjön (persze, ha azért él a szüleivel, mert betegek és ápolni kell őket, akkor nyilván nem arról van szó, hogy kényelmesebb a mamahotel, mint az önállóság).

#7 Igen, tudom, de ezen mit kell csodálkozni?! És pont ez a lényeg.

Tudod miért vagytok folyton lepontozva? Mert emiatt a tény miatt ti vérig vagytok sértve. Gyaláztok mindenkit. Szörnyű némber, hisz így gondolja..hogy képzeli.

Ez így van, természetesnek vehető, mindig így volt, mindig így lesz, nem kell rajta csodálkozni.

A különbség, hogy te ebből problémát csinálsz, én meg nem. Nem gyaláztam senkit, csupán elmagyaráztam, hogy ez miért van így. Nem kell meglepődni rajta.

#3