Nőket kérdem, hogy mi a megítélésük a logika, önfegyelem, becsület és empátia jellemzőkkel a saját életükben?

- logika: nem vagyok logikus, és nem csak azért, mert világéletemben sík hülye voltam a matekhoz, sajnos túlbonyolítom a dolgokat, és nincs meg bennem ez a "józan paraszti ész"

- önfegyelem: az van, bár csak következménye az önbizalomhiánynak és önostorozásnak

- becsület: mond az valamit, hogy életemben egyszer puskáztam, és az is fizikadogánál volt, az évvégi jegyem miatt? :D elég becsületes vagyok, az élet más területein is, pl. tartozni sem szeretek senkinek

- empátia: jelen van nagy mértékben, sokszor "lehúznak" a csövesek/kéregetők, de itt is volt már, hogy ráírtam egy önbizalomhiányos, szinte nőgyűlölő pasira, és millió tanácsot mondtam neki, hogy hogy lehetne másabb az élete, egyik sem volt jó, és továbbra is hangoztatja a nőgyűlölő nézeteit, és azt, hogy őt senki nem fogadja el.

Logika: Ezzel igen jól állok, épp ezért is utálom ha olyan sztereotípiákat húznak rám, hogy "női logika pfúúú". :D

Önfegyelem: Attól függ, milyen aspektusban, sok mindenben van önfegyelmem, de például a dühöm kontrollálásában lehetne több...

Becsület: Pipa, megvan, már tizenévesen is fontos volt számomra.

Empátia: Talán túl sok is van bennem néha.

Logika - fontos szerepe van az életemben, a munkámban is (ami nagyrészt elemzés), illetve mindig igyekszem logikusan végiggondolni az életemben történteket, ok-okozati kapcsolatokat keresni, tanulni belőle. Többnyire sikerrel :)

Becsület is természetesen alap, nem ígérek olyat, amit nem biztos, hogy be tudok tartani, amit megígérek, azt tartom, nem fecsegem ki mások titkait, nem beszélem ki őket a hátuk mögött, nem csaltam meg soha senkit, nem tartozom senkinek sem pénzzel sem semmi mással.. Ezek igazából teljesen természetesnek számítanak a környezetemben.

Önfegyelem - természetesen működik, ha szükség van rá, általában nem büntetem magam feleslegesen, de azért vannak szituációk, amikor nem tehet/mondhat az ember bármit, amit akar :) Nem fogom például a főnökömnek részletezni, hogy szerintem egy betanított majom hatszor jobban végezné a munkáját, akármennyire szeretném néha :D

Ami az empátiát illeti, azt vettem észre, hogy ahogy telnek az évek, egyre jobban veszik ki belőlem.. Főleg, amióta ezt az oldalt látogatom. Magam is nagyon mélyről jöttem és messzire jutottam, de ez csak azért történt, mert nem álltam neki panaszkodni és mindenre kifogásokat keresni, jópár év kemény munkája van mögöttem.. talán épp ezért nem tudom sajnálni azokat, akik saját magukat sodorják bántalmazott, alárendelt szituációba amiből utána nem lépnek, akik kapcsolatfüggőség miatt nem lépnek, akik nem dolgoznak meg a sikereikért de elvárják, hogy minden alanyi jogon járjon nekik, akik minden fejlődési lehetőségre csak kifogásokkal jönnek. Elhatározás, döntés, kitartás kérdése kitörni a legtöbb rossz állapotból, aki csak a kifogásokkal jön és másokat hibáztat mindenért, azt nem tudom sajnálni, mivel megérdemli. Meghagyom ezt a sajnálatot azoknak, akiknek tényleg rossz a sorsuk, és nincs lehetőségük (egyelőre) kitörni belőle (például ha valaki beteg, vagy kiskorú).

logika: Nagyon racionális vagyok, az élet minden területén érteni akarom az összefüggéseket - még az érzelmekben is.

önfegyelem: Küzdök vele. Sokszor erőt kell vennem magamon, hogy elvégezzek egy-egy nemszeretem feladatot, vagy hogy kevesebb csokit egyek, sportoljak, stb. De csak önmagammal kapcsolatban, az emberi kapcsolataimban nagyon jól tudom már szabályozni a viselkedésem.

becsület: Szerintem elég becsületes vagyok, pl. szólok, ha rosszul adnak vissza és jól járnék, ha látom, hogy valaki pénzt ejt le az utcán, utánamegyek és visszaadom, ha találok egy elhagyott táskát, leadom (ezek mind valós, megtörtént esetek). A hozzám közel állókkal mindig őszinte vagyok, nem csapnám be őket.

empátia: Az első és legfontosabb érték az életemben. És nem azt tartom empátiának, hogy megsajnálok valakit, akihez nincs közöm. Az empátia akkor nyer igazán értelmet, amikor úgy tudok együttérezni valakivel, megérteni és elfogadni a szempontjait, amikor az én érdekeim ellentétesek. Pl. ha a párkapcsolatban van valamilyen konfliktus, akkor képes vagyok meghallani és elfogadni a társam szempontjait, és hozzá igazítani a sajátjaimat. Ugyanezt pedig fordítva is elvárom.

Logika: szeretem. Világos és tiszta. Egy vitában logikailag érvelek, és csak logikai érvekkel lehet meggyőzni. Persze engem is elsodornak olykor az érzelmeim, nem vagyok gép, de igyekszem ilyenkor is a mélyükre nézni.

Önfegyelem: sokat javult, "bölcsültem" hosszú életem során, már nem olyan fontos, hogy azonnal reagáljak, és mondjam az első dolgot, ami eszembe jut. Azért még van mit javítani rajta.

Becsület: vagy inkább korrektség? Igyekszem az lenni, nem mindig sikerül.

Empátia: szerintem rendben van. Mások cselekedeteit már rég nem a saját értékrendem szerint ítélem meg, hanem igyekszem az ő szempontjait meglátni, és figyelembe venni.

Van logikám, de mindig van hova fejlődni. Ezért is tanulok programozni, hogy még több legyen.

Ha olyan helyen vagyok, akkor természetesen gyakorlom az önfegyelmet, nem szoktak balhézni.

A becsület lehet az én vesztem, túlságosan is becsületes vagyok, még azzal is aki nem érdemli meg...

Az empátia...Hát az lényegében több bennem az állatok iránt, mint az emberek iránt. Persze nem vagyok senkivel sem kőszívű, na meg akkor párkapcsolatom sem lenne. :) 23L

Nagyon becsületes vagyok, az igazságtalanság ezen a világon ami a legjobban bánt. Logika területén is kiválóra értékelném magam, bármennyire is sznobságnak hangzik. Több diplomám van, 5 nyelvvizsgám, gyors a gondolkodásom és a logikai összefüggéseket könnyen felismerem.

Az empátia egy kritikus pont. Ártatlanokkal szemben mélyen empatikus vagyok - önhibájukon kívüli betegek, rászoruló menekültek, vágósoron lévő állatok (14 éve vagyok vegetáriánus, majdnem vegán). Az olyanokkal szemben, akik maguknak köszönhetik a sorsukat viszont egy csöpp empátiát sem érzek: nők, akik1-2 éves kapcsolatba szülnek, egyedül maradnak; munkások, akik sosem tanultak és a pénz után sírnak; hajléktalanok, alkoholisták; elhízott, húst 2 pofára zabáló rákbetegek, akik tudják, hogy helytelenül étkeznek...

Az önfegyelmem pedi hangulatfüggő. Vannak napok, amikor semmi nem hoz ki a sodromból, és vannak napok, amikor hozzám se lehet szólni. Ingadozó.

Logika: a magam szemében tök logikusan gondolkodom, a saját rendszerem szerint hibátlan, másoknak már lehetnek gondjaik a megértésével :D Rám sajnos a "női logika" abszolút stimmel. Számomra értelmes és következetes majdnem minden, amit csinálok, de kívülállók nem mindig értenek ezzel egyet. Minthogy a logika mindenütt ugyanolyan, ezért sajnos elismerném, hogy ebben nem vagyok túl kiemeledő.

Önfegyelem: civilizált emberi lényként, akinek a fejlődése során semmilyen probléma nem jelentkezett agyi, neurális szinten, így ez nyilván elég magas fokon üzemel nálam is. Türelmetlen vagyok, az igaz, de határozottan képes vagyok az impulzivitásom határokon belül tartani. Egy munkahelyen ez sosem hátrány.

Becsület: amíg mások inkább puskáztak a vizsgákon, én inkább kimentem háromszor vizsgázni, de csakazértis saját kútfőből oldottam meg a problémákat. Amikor találkoztam egy férfival, aki fenekestül felforgatta a világom, rögtön másnap megbeszéltem ezt az akkori párommal. Nem hitegettem és nem hazudtam neki. Pedig nem volt könnyű, sokkal könnyebb lett volna a háta mögött találkozgatni az illetővel, félrekefélni párszor, majd miután kiszórakoztam magam, akkor szó nélkül élni tovább változatlanul vagy magyarázat nélkül szakítani. A végsőkig megbízható voltam. Vagy egy másik exem kedvéért minden este kötelességtudón ültem le a skype elé, holott bármikor nyugodtan megcsalhattam volna- mint ahogyan azt ő folyamatosan feltételezte is rólam-, elvégre akkor kezdtem az egyetemet, kollégiumban laktam, egy másik országban ráadásul, senki nem buktatott volna le. A csábítás is megvolt. Vagy egyszer buliban, cseppet sem dícsretre méltó módon már beszélni nem tudó részeg állapotomban, amikor megkörnyékeztek férfiak, bár a nevem sem igazán tudtam volna rendesen artikulálni, azt azért határozottan tudtam mondogatni és ismételgetni, hogy "barátom van, nem akarok tőled semmit". Na, a becsületről ennyit, mert még tudnám hova sorolni. Szerintem ezen a téren nem szenvedek hiányosságokat.

Empátia: ebben jó vagyok, érzelmileg nagyon hamar azonosulok más emberek helyzetével. Az egy dolog, hogy hiányzik belőlem az elszántság és a tenni vágyás, hogy bármin is változtassak, ami lényeges, de abban általában jó vagyok, hogy mások helyzetébe, érzelmi állapotába beleképzeljem magam és át tudjam érezni, szinte azt gondoljam, amit ők. Ez a képességem azt hiszem, kiegészíti a logikai képességeim hiányát, szívesen beszélgetnek velem az emberek és könnyedén megosztják velem a problémáikat, gondjaikat, gondolataikat.

Logika - én úgy gondolom, elég logikus a gondolkozásom és gyorsan vág az eszem. Az más kérdés, hogy amikor pasik "jujj, nőilogikáznak", néha az ő logikájuk sem azonnal érthető... illetve gyakran azt vetítik rá, hogy ők érzéketlenek egy problémával kapcsolatban. Van, amikor én sem gondolkozom logikusan, de akkor ha elmagyarázzák nekem, és látok benne igazat, változtatok.

Önfegyelem: kérdés, hogy miben... van, amiben jonn, van, amiben kevesebb. Pl. többször elgondolkozom, mielőtt konfliktusba kerülök vkivel, de pl. nassolásban már annyira nem :D.

Becsület: Nem vagyok a legbecsületesebb ember, de akiket szeretek, azokkal szemben az vagyok. De trükköztem már munkában, egyetemen, nem vagyok egy nagggyon szentéletű ember.

Empátia: aki számít, azzal rendkívül empatikus vagyok. Vadidegenekkel kevésbé.