Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Egyéb kérdések » Miért gondolják azt sokan,...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Miért gondolják azt sokan, hogy egy gyermekes nő apapótlékot keres és nem társat?

Figyelt kérdés

Kb. minden 10. kérdésnél olvasok ilyen válaszokat... nekem van gyermekem, új párom, de kimondottan utálnám, ha a párom apapótlék szerepét akarná betölteni a gyerekem életében, ugyanis a gyereknek van apja. Attól, hogy mi már nem vagyunk egy pár, az ő kapcsolatuk nagyon is jó, anyagilag is gondoskodik róla, sok időt tölt vele, stb.

A párom ha akarná sem tudná betölteni az apa szerepét a gyerek életében.


2016. ápr. 28. 21:28
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:

Most csak a kérdésre válaszolva: mert a fiatal pasik nem akarnak se saját gyereket, se másét. Házasságról hallani se akarnak.

Álmuk vagy egy laza kapcsolat (szex, ha nekik jól esik, a nő füttyentésre jön és megy), vagy együttélés egy anya pótlékkal (mos, főz, takarít, fizeti a számlákat, és akkor van szex, ha akarják.)


Kevés pasi van, akinek nem rémálom egy kisgyerekes nő.


A te helyzeted se egészséges, átestél a ló túloldalára. Annyira görcsösen be akarod bizonyítani, hogy neked nem kell apapótlék, hogy figyelembe se veszed a párod és a gyereked igényeit.

Lehet hogy nekik jó lenne, ha a kicsi apaként tekinthetne a párodra.

Én addig zárkóztam el ettől mereven, amíg nem volt stabil a kapcsolatom (ne szokja meg a gyerek, mert mi van ha vége), csak akkor örültem az apa-gyerek viszony alakulásának, mikor részemről is komolyak lettek az érzelmek.


Nem lehet nálad is ilyen? Vagy csak ilyen dacból "csakazértismegmutatommindenkinek"?

2016. ápr. 29. 09:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 anonim ***** válasza:

Osztom utolsó írásának második felét.

Egyrészt sosem tudhatod, hogyan alakul az édesapjával hosszú távon, ott lesz e új társ, az hogyan viszonyul hozzá, mindig szívesen megy-e a gyereked, stb. stb. És HA úgy alakulna, hogy többet lesz a pároddal a gyereked, akkor semmi problémát nem látok abban, ha esetleg apaként (is) tekint rá. Egy barát azért más, és bár régen én is úgy gondoltam mint Te, hogy majd ha egyszer vki lenne ha vége az apjukkal, akkor az márpedig nem fogja az én gyerekeimet nevelni, mert semmi köze hozzá. Aztán az élet nálam is úgy hozta, hogy az Édesapa kivonult (nálunk nem is kiváncsi a gyerekekre), nekem viszont lett egy párom akit rögtön elfogadtak a gyerekeim és imádják, és igen, apaként tekintenek rájuk, mert nincs más. De legalább kölcsönös. És nem veszem rossz néven, ha rájuk szól, mert amúgy pontosan érzik a bizalmat és a szeretet, tehát ugyanazt megteheti amit én is. Eleve csak olyannal alakítok kapcsolatot, akinek az elvei megegyeznek az enyémekkel.

Az nem világos, hogy a párod - ha amúgy akarna - miért nem tanulhat, miért nem mesélhet a gyerekednek??

2016. ápr. 29. 09:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/14 anonim ***** válasza:
Ha a párod nem zárkózik el az apaszereptől, akkor miért k.ussoltatod le, mikor normálisan akar állni a dologhoz? Az exed nem görcsöl majd ennyit ezen, lesz új csaja, attól egy új gyerek, új család. a te lányod meg majd dolgozhatja fel, h neki nem maradt apukája, mert az exednek ő már nem kell,ott az új gyerek, a párodnak meg nem engeded. Pedig ha tetszik, ha nem, a lányodnak lesz apapótlékja, majd választ magának. CSak nem biztos, h te annak a választásnak örülni fogsz. Gyermekpszichológia.
2016. ápr. 29. 10:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 A kérdező kommentje:

Végiggondoltam a válaszaitokat, és a következőre jutottam:

Párom eléggé maximalista önmagával szembe, nagyon meg akar felelni minden vélt, vagy valós elvárásnak. (Bár sokat javult ezen a téren.) Azt veszem észre, hogy benne nagyon is él ez a sztereotípia, hogy a párja gyermekével apaszerepet kell betöltenie, és frusztrálja, hogy nem tud tökéletesen megfelelni ennek a szerepnek. Például a hétköznapi, apró konfliktusok esetében figyeli, hogy én hogyan kezelem a helyzeteket, és utána közli, hogy ő nem lenne erre képes, nem tudná ÍGY kezelni a problémákat. (Pl. a gyerek nem akar leckét írni, nem akar fürödni menni, stb.). Hiába mondom neki, hogy teljesen más, amikor születéstől kezdve nevelem a gyerekem, és kialakultak már köztünk a helyzetek kezelésének a rutinja, ő ebből azt a következtetést vonja le, hogy ő rossz apa.

Tervez(t)ünk közös gyermeket, de most teljesen bestresszelt, hogy a gyermekemmel való kapcsolat alapján ő úgy látja, nem lenne elég jó apa, és lehet, hogy nem is kellene egyáltalán gyereket vállalnia. Tehát neki most ez a gyermekemmel való kapcsolat az apaszerep mintája, és mivel őt "készen kapta", jóval kevesebb szerepe van a gyerek életében, ezért nyilván nem tud megfelelni a saját maximalista elvárásainak.

Elképzelhető, hogy tényleg több teret kellene neki hagynom, hogy próbálgassa ezt az apaszerepet. (Bár meggyőződésem, hogy a párunk gyereke akkor sem ugyanolyan, mint egy saját, és ha ennek alapján akarja eldönteni valaki, hogy milyen apja lenne a SAJÁT gyermekének, akkor egészen biztosan tévútra viszi.)

2016. ápr. 29. 10:29
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!