Nőcsábászok miért nem képesek a szerelemre?

Nőcsábász vagyok. Voltam szerelmes. Kamasz koromban.

10-12 évesen általánosban szerelmes voltam egy osztálytársamba. Kinevetett, a barátnőjével lelkileg kínzott, bántott amikortól megtudta.

14-16 évesen gimiben szerelmes voltam a 40 éves angoltanárnőmbe. Le sem szart, nem is mertem kezdeményezni, mondjuk ez nem olyan nagy meglepetés.

16 évesen szerelmes voltam egy osztálytársamba. Azt mondta csak legyünk barátok.

17-18 évesen szerelmes voltam egy osztálytársamba. Azt mondta nem érez irántam semmit és legyünk barátok.

19-20 évesen az egyetemen szerelmes voltam egy szaktársamba. Mikor megtudta, azt mondta (üzente nekem egy közös barátunkon keresztül), hogy undorodik tőlem és a gondolattól is hánynia kell, hogy velem legyen.

Eddig a pontig szűz voltam. Szép férfinak mondanak. 2 méter magas, jóképűnek mondott, szőke hosszúkás hajú és vállas-sportos alkatú vagyok. Korábban is sok lánynak tetszettem külsőre, de ezt sosem használtam ki. Talán még a fenti szerelmek közül is tetszettem párnak külsőre, mielőtt jobban meglátták belül milyen félénk, introvertált, csendes vagyok (vagyis voltam akkor). Aztán később kezdtem rájönni arra, hogy mennyi lánynak tetszem és onnantól már inkább a szex érdekelt. (Korábban is érdekelt, de 90%-ban az aktuális szerelem képeire vertem.) Ekkoriban kb 20 évesen sokat tanultam a csajozásról a barátaimtól, férfi ronokoktól és ismerősöktől és még a neten is utánaolvastam a dolgoknak, mert teljesen fogalmatlan voltam arról hogy kell eljutni a megszólítástól a bugyi lehúzásáig. Aztán annyi, hogy elkezdtem bulizgatni járni, ismerkedni máshol is és bő 4 év alatt azóta 23 lánnyal feküdtem le (minden évben exponenciálisan többel, mint az előzőben, a mai napig)

Ez nem valamiféle bosszú a nők felé. Nem szándékos. Egyszerűen csak már nem tudok szerelmes lenni és már kizárólag szexuális vágyaim vannak.

25/F