Nem vagyok képes a szerelemre? Miért?

"egy évig leveleztünk"

Remélhetőleg megtanulta a leckét, egy éven át levelezni találkozás nélkül sosem szabad, főleg ha a lány azért hátrál ki, mert a férfi túl jó hozzá, mert túl jól passzol. Találkozás nélkül pedig senkivel sem fog izzani a levegő, kémia csak élőben van, lehetetlent senkitől se várj el.

Igazából erre az idő a megoldás a jelenlegi párod esetében. Nagyjából hasonló lehetek, mint te, így leírás alapján néhol magamra ismertem :), mostani párommal is hasonlóan kezdtük, hogy nagyon szerelmes vagyok, de ha nem vagyunk együtt, akkor nem éreztem a fellegeket magam körül... Én az első fél évben rengeteget kombináltam, hogy akkor nem is szeretem, jobbat érdemel, biztos csak a személye van rám hatással, stb, stb... Nekem ez egy idő után kiütött a viselkedésemen is (sajnos, nálam ez tipikus), jóformán nem is tudatosan elkezdtem távolodni tőle, meg elmarni magam mellől, hogy majd ha igazam lesz és tényleg nem illünk össze, akkor ne fájjon annyira... Szerencsére párom kitartóbb, mint én, és nem engedett. :) Nálunk rengeteg beszélgetéssel meg veszekedéssel járt a dolog, hogy miért kell nekem bizonytalankodni, és mi váltja ki ezt belőlem, ha amúgy jól megvagyunk. Jövő hónapban lesz egy éve, hogy együtt vagyunk, és most már nem érzem, hogy ábrándulnék ki, ha nincs velem, akkor is sokszor jár az eszemben - viszont annyi előnye van a dolognak, hogy ilyenformán nem is akaszkodunk egymásra, ha nincs velem, akkor el tudom magam foglalni, most már anélkül, hogy az elhidegülést pedzegetném. :)

Tehát: a problémád nem egyedi, a megoldás meg "csak" annyi, hogy nagyobb önismeretre van szükség, illetve bizalomra a pároddal és önmagaddal szemben. Ebben az illető úriember sokat tud segíteni, szerintem bátran oszd meg vele, jelezd, hogy megerősítésre van szükséged. Meg némi időre, de reméljük, hogy az adott. :)

Fontos, hogy ne _egy_ társra legyen szükséged, hanem a párodra, és kifejezetten rá. :) Tudom, gyakorlatban nincs nagy különbség, csak így leírva hat élesen, de mindenképpen ez az első lépés.

Illetve az is fontos, hogy ne elnyomd, hanem legyőzd a bizonytalanságodat. Tényleg az kell ehhez, hogy üljetek le beszélgetni, akkor is, ha azt érzed (vagy érzi a párod), hogy megint csak a nyűglődés, a hiszti... A kérdésekre ha választ találtok, akkor onnan már könnyebb lesz. Miért vagy bizonytalan? Benne vagy magadban inkább? Magadban miért, benne miért? Mit tehet ő, hogy ez változzon? Mit vársz el egy kapcsolattól, társtól? Ő mit vár el ettől az egésztől, illetve mit vártok el egymástól? Mit tudnál másképp csinálni, hogy neki jobb legyen, és fordítva... így tovább. :) Helyzettől függően tucatnyi kérdés van, és talán nem is mindenre van válasz, de már az sokat jelent, ha közösen teszitek fel őket.

Kitartást! :) Van kiút a dologból, és annyira nem is ijesztő a dolog. Ha a párod a megfelelő ember neked, akkor biztos vagyok benne, hogy megoldjátok. :)