Szerintetek létezik olyan, hogy valaki nem képes a szerelemre?

Semmi baj.

Lehet, hogy még nem találkoztál a megfelelő emberrel.

Lehet, hogy majd csak idősebb korodban tudsz ilyen mély érzelmeket átérezni.

Nekem tizen-huszonéves koromban volt olyan, hogy azt hittem, hogy szerelmes vagyok, de utólag mindig csak fellángolásnak gondoltam.

Aztán amikor tényleg szerelmes lettem, akkor jöttem rá, hogy ahhoz képest a korábbiak tényleg semmik voltak.

Lehet, szociopatáknak hívják.

Ne ess kétségbe, igazi szerelembe nagyon ritkán esik az ember, szerintem úgy 2-4 alkalomnál többször soha az ember egész élete során, de akkor nagyon sok férfival/nővel van az ember. Én egyszer voltam összesen eddig szerelmes de az nem jött össze, talán még egyszer leszek, na az lesz a feleségem. Egyébként ha valakibe nem vagy szerelmes, akkor kár pazarolni az időt, bár ez függ attól hogy mit keresel. Ha pl nem akarsz egyedül lenni mert pl betegesen félsz az egyedülléttől mint sok nő akkor hajrá, ha szexelni akarsz akkor hajrá, egyébként szerintem felesleges olyannal együtt lenni akibe nem vagy szerelmes.

Létezik, vannak olyan emberek akik nem képesek másik emberhez nagyon erősen érzelmileg kötődni, de nem ez a jellemző.

Szerintem már az szerelem, ha nagyon vonzónak érzed a másik testét, belső lényét, vele akarod tölteni szabadidődet, sikerül átélni vele szexben az extázist, összességében annyira kell neked, hogy ki akarod őt magadnak sajátítani, birtokolni.

És ha érzed, hogy egy 3-asnál leírt kritériumoknak megfelelő férfi is így érez irántad, rajongva szerelmes beléd, Neked az is kevés?

Persze a léc egyénenként lehet eltérő (elvárások külső, belső, egzisztencia terén).

Lehet csúnya volt, de attól még nem kevésbé igaz. Csomó nővel beszéltem, akik rossz kapcsolatban, rossz házasságban élnek, de nem szakítanak, nem válnak el. Mindegyik azt mondta, hogy nem akarnak/félnek egyedül lenni. Volt közöttük olyan amelyik ahogy elmondták egészen durva volt hallgatni milyen körülmények között van és egészen megdöbbentő volt hallani, hogy annak ellenére sem szakítanak.

Szóval az alapja megvan.

Pl egyik nőnek a férje betegesen féltékeny volt és követte mindenhova, van olyan is amelyik nem engedi el egyedül sehova, sőt volt olyan is akit vert vazze a férje és ennek ellenére se. De találkoztam olyannal is, akit folyamat megcsalta a férje és mindahányszor megbocsátott.

Mindegyiknél az volt a válasz, hogy dehát szeretem, nem rossz ember ő, ha egyedül lennék akkor nem tudom mi lenne, de volt amelyik már annyira megszokta hogy nem is tudott értelmes választ adni.

A férfi ha megsértik/megcsalják lelép, a nő nem ilyen.

"Na ez az amit nagyon rosszul tudsz... De igen, vannak ilyen férfiak is és nők is. Attól mert te csak nőkről hallottál,. még megvan az ellenpélda is."

Ez nekem szólt?