Szerintetek van valami abban, hogy az a legjobb "bosszu", ha boldogan eled az eleted?

Ez így van. Ha boldog vagyok, akkor már túlléptem a múlton, vagyis nem azon agyalok, hogy ő most merre van, mit csinál, stb.

Ha boldog vagy, akkor meg mit foglalkozol az exeddel, aki valamikor is fájdalmat okozott?

Vagyis igen, boldog vagyok, és nagy ívben letojom, hogy vele mi van, mert eszembe se jut és nem érdekel. Én túljutottam rajta, én túlléptem, én megtaláltam a boldogságom, én jól érzem magam és hol érdekel már, hogy ő hogy s miként éli az életét? Kell ennél több, mint hogy az ember megtalálja a saját boldogságát?

Ennél sokkal durvább bosszú, ha tényleg rendben is vagy, bár elsőre persze beéred azzal is, ha úgy néz ki kívülről. :)

Nem csak vigasz. Gondolj bele, neked mennyire sza.rul esne, ha szakítasz valakivel, és erre ő meg ahelyett hogy összetörik, kivirul és marha jól érzi magát, élvezi a visszakapott szabadságát... Még a végén azt hiszi aki látja, hogy milyen sza.r volt veled a párkapcsolat. :D

Ez fordítva is így működik. :D

A legjobb az egészben, hogy egy idő után tényleg jobban is érzed magad.

Főleg akkor nagyon hatásos bosszú, ha a másiknak nem jöttek be a számításai, és boldogtalan, közben meg azt látja, hogy te milyen jól vagy. (Ettől még ő is azt akarja elhitetni, hogy hú de jó most neki, de saját magát nem tudja becsapni.)

Ez azért hülyeség, mert ha tovább tudsz lépni és boldog vagy, akkor téged nem foglalkoztat a bosszú.

Ha valójában rosszul érint, akkor még érzéseid vannak az irányába, és valószínűleg ő tesz rád magasról. Ebben az esetben meg pont lesz.rja hogy te mit csinálsz.

Úgyhogy ez jó tanács mert az ösztönöz hogy neki csinálhatsz ezzel rosszat, hogy boldog leszel, közben csak magadnak csinálsz jót. De úgyse megy csettintésre, mindig idő kell hozzá az egyik félnek legalább.

Szerintem mindenképp. Ha folyamatosan azt látja, hogy sírsz, szomorú vagy, zaklatod, hiányzik neked, akkor elégtételt érez a szakítás fájdalmáért (még ha ő szakított, akkor is fájdalmas egy szakítás), úgy gondolja, helyesen döntött, sőt, még az egóját is turbózod, hogy na lám, ő milyen jó fogás, hogy sírnak utána az exek.

Viszont ha boldog vagy, kiegyensúlyozott, felszabadult, akkor azt látja, mit veszített. Nem azt, hogy TE mit veszítettél, hanem hogy ő miből marad ki. A filmekben is mindig akkor jut az exek eszébe újra összejönni, amikor a volt pasi/barátnő ismét beleveti magát az életbe, jól érzi magát, jól öltözködik, látványosan mosolyog, boldog, szinte ragyog. Mert ilyenkor a pozitív dolgokra emlékeznek vissza a kapcsolatból, és hiányozni kezd nekik.

De még ha nem is hiányolja, akkor is megmutadhatod neki, hogy a te boldogságod tőle független, és persze, bánt a szakítás, de azért te jól érzed magad nélküle is. Ez néha tud ám fájdalmas is lenni.

Sokat segít, ha tetteted. Nem kell túljátszani. De adott esetben erős érzelmeket válthat ki a másikból, sokan megsértődnek, kiakadnak ilyenkor.

Tettesd, tegyél magadért, próbáld élvezni valóban az életed, próbálj ki olyan dolgokat, amiket addig nem mertél, vagy csak kimaradt, vegyél hosszú fürdőket, feküdj ki napozni, csináld, ami javít a közérzeteden. Ezt persze a többiek orra alá is dörgölheted finoman: megmutatva fb-on, instán, hogy éppen egy tóparton sütteted magad, vagy becsekkolsz egy buliból. Rajtad is segít és a másiknak is megmutatod, hogy a boldogságod nem rajta múlik/ennyit ér.

mondhatjuk. Bár ha ezzel a bosszú a cél, azaz másnak felelsz meg, akkor nem jó.

Ha boldog vagy, akkor nyilván már nem akarsz másnak megfelelni -> nem érdekel a bosszú.

Szóval a bosszú és a boldogság kizárják egymást :)

Ez nem bosszú. A bosszú az, ha valamit azért csinálsz, hogy a másik rosszabb helyzetbe kerüljön, mint volt. Ha boldog vagy, az azt jelenti, hogy már túlléptél a másikon, ergo nem akarsz neki rosszat, még ha ő rosszabbul is érzi magát.

Ha viszont csak boldognak tűnsz, az már lehet bosszú. Viszont ezzel elérkeztünk oda, hogy felmerülhet bennünk a kérdés: mindezzel mit érsz el? Ez nem egy zéró összegű játszma: lehettek mindketten boldogok, és fordítva. Nem szükségszerű, hogy az egyik boldog, a másik nem. Ebből következik, hogy a bosszú értelmetlen.