Lányok fiúk, férfiak és nők! Ti hogy álltok a párkapcsolati dolgokban jelenleg?

Húszas éveim legelején még fiatal anyuka akartam lenni, hagyományos elképzelésekkel és reszkettem az egyedülléttől.

Ma már nem félek ettől, hanem szeretem, gyermeket szerintem egyáltalán nem szeretnék. Párkapcsolattal úgy voltam, hogy kerestem az igazit. Már nem vagyok azért sem befeszülve.

Élem az életem, boldogan.

Én tiniként úgy képzeltem, hogy olyan 24 év körül munkahelyen ismerem meg a párom, és életem első szerelmét. Akivel a munkán kívül sok a közös vonás. Házasságról és gyerekről nem volt nagyon elképzelésem, egyik sem fontos a számomra.

Ehelyett 20 évesen ismertem meg azt a férfit, aki barátból avanzsált szerelemmé.

Olyan tekintetben teljesítettem az elvárásomat, hogy megfogadtam az első kapcsolatom szerelemből kell, hogy szülessen. Én is szeressem őt és ő is engem. És ez teljesült, tehát én teljesen elégedett vagyok magammal.

Kamaszként úgy gondoltam, sose lesz gyerekem, és nem megyek férjhez. Elvoltam szingliként.

Aztán 20 évesen megismertem egy pasit. :) Összeházasodtak, 23 és 28 évesen szültem a gyerekeink. Akkor úgy gondoltam, hogy örökké együtt maradunk. Már csak egy jó munkahely kellett.

Ez is összejött. De a sok munka tönkrevágta a házasságunk, elváltunk.

Akkor úgy gondoltam, örökre egyedül maradok, többé nem kell pasi. Szerettem hármasban lenni a gyerekekkel, értük váltottam munkahelyet.

Ehhez képest újra férjhez mentem, vállaltunk még egy gyereket. Azt terveztem, ennyi elég, visszatérek a munka világába, építgetem tovább a karrierem.

Most úgy néz ki, ez is borul. Férjem imádja az unokaöccsét, akik állami gondozásba kerültek. Most minden követ megmozgatunk, hogy hozzánk kerüljenek.

Ahhoz képest, hogy elvileg karrierista vagyok, és eredetileg gyereket se akartam, 5 gyerekes főállású anya leszek, és jól érzem magam. :)

Én úgy képzeltem,hogy 40 évesen boldog házasságban élek,2-3 gyerekkel.

Ehhez képest van egy házam,egy labilis kapcsolatom,munka és gyerek sehol.

15-6 évesen mindig azt terveztem,hogy minél előbb szeretnék családot,gyereket is már legalább 21-2 évesen.

Barátom van,biztos a dolog köztünk,de valahogy meg vagyok ijedve a jövőtől.Úgy érzem fiatal vagyok/leszek egy kisbabához annyi évesen,mindig úgy voltam vele,hogy ne szeretnék idősebb koromban szülni,minél előbb,annál jobb. Most teljesen másképp vélekedem erről.

Férjhez menni is előbb akartam,de ettől is meg vagyok rémülve,nem tudom mi van velem.

Majd alakul valahogy,én már inkább nem tervezek előre,úgysem az lesz,ahogyan és amit akarok.