Van olyan ember az életedben, akivel nem voltatok együtt, de megkedvelted, nem keresed, de néha hiányzik?

Sajnos igen.

Szerencsére már nagyjából elmúlt.

Egyszerű az oka. Megéreztem, hogy ő bár nem mondja ki, de nem kér belőlem.

Mert teljesen különbözött tőlem, és nem is akartam ilyesmit tőle.

Ez egy érdekes kérdés én is fel szerettem volna tenni csak kicsit másképp. :) Válaszolva: Én srác vagyok, fiúkkal nem lelkiztem ilyenről, viszont több lánnyal (akikkel közelebbi haveri/baráti viszonyba kerültem) felmerült ez a téma és sokuk mondta, hogy van ilyen fiú az életükben. Én ezt sokáig nem teljesen értettem csak elfogadtam, aztán jött az én sztorim. Megismertem egy lányt, akivel nagyon sok közös programot csináltunk, nagyon jól éreztük magunkat együtt minden alkalommal, csipkelődtünk is, de jókat, tartalmasakat és mély érzésekről is beszélgettünk, szinte olvastunk egymás gondolataiban. Szexeltünk is néhányszor, ami úgyszintén istenien működött. :) Mindez nem randik keretein belül, inkább úgy kell elképzelni, mintha elhívnád egy haverod sörözni, városban sétálni és hülyülni, mozizni, kirándulni, strandolni, bulizni, sportolni... (persze itt a szex kiesik). Erre sok ismerősünk azt mondta, hogy kapcsolat, de szerintünk nem volt az, legalábbis mindig azt hangoztattuk másoknak és magunk között is, hogy mi csak "sodródunk". Teljes volt az összhang és nem ilyen "barátság extrákkal" szerű kapcsolatra, inkább komolyra vágytunk, de soha nem jelentettük ki, hogy járunk vagy szeretjük egymást. Elfogultság nélkül mondhatom szerintem, hogy filmbe illő volt az egész. Ez a viszony durván 3 hónapig tartott és közel 8 hónapja lett vége, méghozzá úgy, hogy egyik napról a másikra ritkábban, kevesebbet beszéltünk, majd pár héttel később már nem is kerestük egymást. Úgy gondolom erre semmi okunk nem volt, talán mindketten a másik üzenetére, vagy személyes találkára hívására vártunk. Nekem ő nagyon hiányzik és szerintem ez még jó ideig így lesz. Az egyetlen oka, hogy nem keresem (csak nagyon ritkán írok rá) az, hogy nincs pofám személyesen elhívni, vagy mélyrehatóbb lelki, esetleg kissé magánjellegű kérdéseket feltenni, mivel eltűntünk egymás életéből, továbbá kellemetlen lenne felhozni azt, hogy miért váltak el útjaink. Egyszóval feszélyezne. Körülbelül 2 havonta egyszer valamelyikünk ír a másiknak, de eléggé felszínes kissé feszült hangulatot generáló beszélgetés lesz a vége, szerintem mindkettőnkben ott van a felszívódás-okozta tüske.

Azt nem mondanám, hogy nem lehettünk együtt, sőt lehet hogy most is összejöhetnénk, mivel barátja nincs és nekem sincs barátnőm. Valószínűleg azért nem jelentettük ki akkor hogy járunk, mert mindketten egy hosszú, nagy csalódással végződő kapcsolat után voltunk és féltünk újra elköteleződni. 25