Mással beszélgetés. Mennyi ami még belefér?

Miért nem kezdeményezel ilyen csevegéseket a barátnőddel?

Vagy ő már nem olyan izgi, mert tudod hogy a tiéd már?

Értem én, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb, de akkor hagyd már békén a barátnőd, hogy találhasson egy olyan srácot magának, aki testileg-lelkileg hűséges tudna maradni hozzá.

Én beszélgetek exekkel, találkozom is néha velük, de sose flörtölök. Tisztelem páromat.

Ha csak az egidnak kell, hogy valaki körbeugráljon, akkor ez egy nagyon rossz gondolat, és semmi jó nem fog kisülni belőle. Ellenben, ha barátként akarsz velük beszélni, azzal nincs gond. Ez, amit te művelsz, inkább lázadás, esetleg nem érzed, higy párod elég figyelmet fordítana rás. Bár inkább az elővvire tippelek a leírásod alapján.

1es honnan tudod hogy férfi?

Én pl nem a párom miatt ,amúgysem szoktam beszélni exekkel.

N24

szerintem függ nemtől (női és férfi szemszögből is félre lehet érteni baráti vagy éppen távolról sem baráti gesztusokat, dicséreteket. nagyon sokan képtelenek észrevenni a kettő közötti különbségeket), kortól (egy bizonyos életkor felett már van olyan tapasztalt az ember, hogy tudja udvariasan és simán kezelni az ilyen helyzeteket), attól is, hogy mennyi ideje vagytok együtt. amerikai barátaim szokták mondani, hogy amíg nincs házasság, addig mindenki a saját szabályai szerint játszik. nem teljesen értek velük egyet, de ez csak mellékes.

szóval ezekről az adatokról lehet valamit tudni? szerintem könnyebben tudnánk segíteni.

#6 vagyok megint.

nem is olyan régen hasonlóan korlátozó csajom volt. először nem lehetett random csajokkal szóba állni még udvariasságból sem (egy pénztárossal sem lehettem udvarias például, ami elég kiakasztó, ha egyébként az lenne a cél, amikor elmentek valahova, hogy jól érezzétek magatokat, aztán ti vagytok az a pár, akik fancsali pofával ülnek egy szórakozóhelyen vagy étteremben), aztán jöttek a csoporttársak, régi osztálytársak, őket követték a barátok, odáig jutottunk, hogy már a barátaimmal sem állhattam szóba, ha nem akartam másfél órás vallatást és zömében pasikról van szó (!!!!), halvány fogalmam sincs, hogy ez mire volt jó. a családommal töltött időbe is bele akart aztán szólni, akkor kezdett világossá válni, hogy itt valami nagyon nincs rendben.

tehát hagyja magát az ember, aztán mindig egy kis szelet le lesz csípve a magánéletéből, mire azt veszi észre, hogy elvesztette az irányítást az élete fölött és ekkor már a jó emlékekbe való kapaszkodás sem elég, a szép pillanatok meg egyszerűen nem jönnek újra, mert kialakul benned egy korlát, ami azért van, mert tudatosul benned, hogy mit vett el tőled a párod. a legbosszantóbb az, amikor rájössz, hogy nagyon sok dolgot már nem is neki kellett megmondania, hanem te "saját akaratodból" mondtál le társasági helyzetekről, mert tudtad, hogy nem tetszene neki.

ezt mikor én próbáltam visszacsinálni (újra beszélni a barátaimmal, évekig, hónapokig outsiderként szemlélt csoporttársaimmal kialakítani valamilyen haverságot, partneri kapcsolatot), akkor nagyon nehezen ment újra a barátnőmmel megtalálni a közös hangot, nem veszekedtünk meg ilyesmi, csak rá kellett jönnöm, hogy nem jó vele, mert nem tudok önmagam lenni mellette, éppen ezért nem is voltam hajlandó neki arról beszélni, hogy milyen jókat dumálok a többiekkel vagy milyen vicces helyzetek voltak, mert túl mély nyomot hagyott bennem az, hogy mindig lekorlátozott. nem volt már olyan érzés megölelni, megcsókolni, sőt, inkább úgy éreztem, hogy bárcsak ne kéne megölelnem, megcsókolnom. asszem erre mondják, hogy megfojt a szeretetével/szerelmével aztán szépen kioltja a másikét röviden fogalmazva?

aztán egyszer csak rájöttem, hogy ez a kapcsolat nem jött össze, nem jó vele és mással sincs garancia a jó kapcsolatra, de annak legalább megvan az esélye. az emberek egy idő után képtelenek megváltozni, ami szerintem olyan dolog, amit nem lehet elvárni senkitől. alkalmazkodni lehet, de annak is megvannak a hátulütői (végül is az alkalmazkodás az alapja egy kapcsolatnak, de ennek nem része, hogy feladd a szociális életed).

nem látok bele a kapcsolatotokba, de ismétlem: nem garantálja semmi, hogy mással jobb lesz, viszont megvan az esély rá, míg vele már tudod, hogy nem jó, mert nem tudsz önmagad lenni.