Szerelmes vagyok egy sztárba. Igaz, nem sok filmben szerepelt, de amikor jobban utána olvasgattam, hogy milyen is volt az élete, úgy érzem, hogy most sokkal jobban szeretem. Ez miért van?

Aha most jön az, hogy ti szex közben mindig a partneretekre gondoltok. Sosem kalandoztok el, nem feltétlélenű emberileg, hanem mondjuk szituációban.

Na ne röhögtessetek már.

Akkor te mondjuk soha nem gondolsz egy jobb nőre/pasira, akiben megfogott valami. Jaj hagyjuk már ezt a prűdséget.

#9: pontosan erre igyekeztem előre válaszolni a #8-as kommentem végével. Nem, az álmodozás nem baj. A rajongás sem. Akkor van baj, ha ezeket az érzéseket megalapozottnak és valósnak gondolod, és ugyanígy fogsz viselkedni valódi párválasztásnál is. Pikk-pakk „szerelmes leszel”, aztán később, esetleg elköteleződés után derül ki, hogy eddig még csak nem is vetted a fáradságot, hogy megismerd az embert, akivel élsz, hanem végig egy idealizált képet dédelgettél és abba voltál szerelmes. Nagyon-nagyon sokan esnek bele ebbe a hibába, és ettől próbálom óva inteni a kérdezőt. Amúgy a legrosszabb az egészben az, hogy szinte mindenkinek hasonlóan idealizált képe van még saját magáról is.

Az igazi szerelem az, amikor úgy megnyíltok egymásnak valakivel, mint senki mással, feltárva nem csak a jó és kívánatos, hanem a rossz, hitvány tulajdonságaitokat is, és ezekkel együtt elfogadjátok egymást és elköteleződtök amellett, hogy működő, boldog, gyümölcsöző kapcsolatot fogtok fenntartani.

tl;dr: amíg sztárokról álmodozol szabadidődben, addig nem gond, de ha párválasztásnál is „vakszerelmes” leszel, ráfázol.

#15: ennek pedig már semmi köze a kérdéshez. Szerintem neked előre megvannak a témáid, amikkel megsértett valaki, és most ezek miatt háborogsz jólesően, függetlenül az aktuális témától :D

Projekció, kérem.

Nézd. Azt én sem hiszem, hogy valakibe bele tudsz szeretni úgy, hogy nem ismered, nem érzed az illatát, nem érint meg, hiszen a kémia igazítja össze a passzoló darabokat. Pont emiatt nem tudtam ezt a kérdést olyan komolyan venni, mint ti. Az, hogy valakibe szerelmes leszel, szerintem nem attól függ, hogy mit alakít az Üvegtigrisben, vagy a Ponyvaregénybe, ez egy plátói játék. Ahogy annak idején gyerekként, szerintem mindenki, szerelmes lett egy felnőttbe, óvónőbe/bácsiba, tanárnőbe/bácsiba, ki kibe. De az sem tett elvakulttá. Gondolom senki nincs úgy vele, hogy belezúgtam Pali bácsiba, akkor mostantól minden Pálba szerelmes vagyok, aki nem kopaszodik, mint ő, annak kuka...

Az meg, hogy milyen ideát húzol a magán életedre kikerülhetetlen. Hiszen mindenkinek van egy ideál a fejében, amihez tudat alatt közelít a valós párválasztás.

Itt vagyok mindjárt én, aki és most megint osszatok ki, de egyszerűen nem bírom a szőrős pasikat. Felfordul a gyomrom tőle, ez van, nem tehetek ellene. És mivel itt velem folyik a csevej, ha Mr. Tatum elém állítana jeti szőrösségében elfutnék hazáig, de... Had legyenek már álmaink, míg nem veszik el tőlünk azt is.

Nem mondom, hogy felvágom az ereim, mert elvette valakit és teszem azt nem forgat több filmet, nem láthatom többet, akkor most kiugrom a 4-es avagy a 6-os elé.

De szerintem ez már nem plátói szerelem lenne, hanem elvakult fanatizmusság. Szerintem a kérdező itt nem azt írta, hogy most vonul kolostorba, mert Bieber nem veszi el. Ne mondjátok már, hogy nem rajongtok valakiért, és nem sóhajtottatok még fel, hogy ó basszus, ebbe menten belezúgok.

Ebben az esetben is sajnálom, de nem hiszem, hogy én vagyok korlátolt, mert merek álmodni.

Kedves utolsó, ha vissza olvasol ott látod, hogy mire írtam.

Miért lennék idegenek véleményétől sértve? Ezt sem igazán értem. Mellesleg, én még mindig a témában írok ;)

#19: rendben, persze. Nem akarok még egy hosszú választ írni, mert csak magamat ismételném: az ártalmatlan álmodozás jó dolog, én is csináltam, de ha valaki komolyan veszi és valódi szerelemnek hiszi, és így tesz a párválasztásnál is, az rossz.

>Ne mondjátok már, hogy nem rajongtok valakiért, és nem sóhajtottatok még fel, hogy ó basszus, ebbe menten belezúgok.

Én mondom, már rég nem rajongok így. 20 éves korom környékén rájöttem, hogy az összes eddigi "szerelmemet" csak idealizáltam, és egyrészt nagyon kiábrándító volt, másrészt óriási felszabadulás. Azóta nincs ilyen, és örülök neki. De ez csak az én véleményem, természetesen.