22 évesen ilyen nagy probléma, ha komoly dolgokat, komoly nőket és dolgokat akarok?

Sziasztok!

Picit sakk-matt helyzetben vagyok. Az az igazság, hogy furcsa egy pasi vagyok. Ezt nem nagyon lehet leírni hogy pontosan milyen, de nem rossz értelemben. Eddig senki nem mondott rosszat rólam, csak egy a gond velem.. fiatal vagyok.

Nem úgy nőttem fel mint egy átlag férfi. Van 2 nővérem, akiket szeretek, tisztelem őket, és rengeteg dolgot tanultam tőlük, főleg a nőkkel kapcsolatban. Anyukám nevelő szülő, több gyermek megfordult már nálunk hol rövidebb, hol hosszabb időre, ezért a gyerekekhez is másképpen viszonyulok, de mindjárt visszatérek arra, hogy ez miért fontos.

A lényeg, és a problémám tehát az, ami egyébként nem lenne probléma, mégis úgy jelentkezik, hogy komolyabb a gondolkodásom, mint a korombelieknek. Nekem ez nem tűnt fel, teljesen átlagosnak véltem a hozzáállásom dolgokhoz, de ezek szerint ez csak szerintem átlagos, a 25-32 korosztályhoz tartozó nők szerint nem az. És pont itt van a probléma, hogy a kicsit komolyabb gondolkodásomhoz komolyabb nőt is szeretnék, egyszerűen nem jönnek be a fiatalabb lányok. De sajnos az idősebb nők idősebb pasit akarnak, így kerültem a két szék közé a kettő darab kettesemmel.

Nem hisznek nekem, nem hiszik el, hogy tényleg komoly szándékaim vannak, hogy nem hazudok, őszinte vagyok, nem csajozok, és nem tudnék megcsalni senkit. És lehet furán hangzik, de a fentebb leírt babázós gyerek és tinikor miatt még a gyerekvállalástól se félek, most, 22 évesen. Oké, persze nem most akarok gyereket, de 25-26nál már örülnék neki. De ezt nem hiszik el nekem, meg most lehet ti is hülyének néztek, hogy ilyenekkel fárasztom az elméteket.

Kérdem én, ennyire nagy probléma, ha valaki fiatalon komolyan gondolkodik? Csak 30 közelében lehet egy férfinak komoly szándéka? És ha szereti egymást két embert, pl jelen esetemben (pontosítok, szerette), akkor miért olyan hatalmas probléma mondjuk 5 év korkülönbség?