Hogyan mondjam meg finoman egy kolléganőmnek, hogy nem jön be és nem akarok tőle semmit. Anélkül hogy probléma legyen ebből?

Kétféle megoldás létezik. Az egyik az egyenes, őszinte út. Lehet diplomatikusan is.. vagyis odaállsz elé, azt mondod úgy sejted (mert látod a viselkedésén/mások látják a viselkedésén) hogy ő azt gondolja, lehet köztetek valami. Elnézést kérsz, amiért hamis jeleket küldtél felé, amit félreértelmezhetett, de te nem szeretnél párkapcsolatot. Így magadra vállalod a "rossz" szerepet, neki pedig megmarad a büszkesége. Szemtől-szembe ezen kívül csak úgy tudod leállítani, hogy megsérted, te pedig ezt nem akarod.

A másik megoldás az elterelés. Mikor kérdezi, hogy vagy, milyen napod volt, mit csináltál este, azt mondod neki, randid lesz/volt. Nem kell róla semmit mesélni, csak azt, hogy rég találkoztál már olyan nővel, aki megfogott, és nem beszélsz róla, nehogy elkiabáld. Nem kell mesélni semmit, ha faggat, mert "még nem biztos". Pár nappal később pedig azt mondod, nem jött össze, de nem baj, úgyis élvezed az az egyedüllétet, majd lesz párkapcsolatod, ha idejét érzed. Így olyan formában tudod visszautasítani, hogy tulajdonképpen nem őt utasítod el, hanem magát a párkapcsolat lehetőségét bárkivel.

Huh ebben a ők jobbak.

Egyébként ha elkezded őket haverként kezelni, az megoldás lehet. Én onnan tudom, hogy nem jövök be egy férfinak, hogy megosztja velem a kínos élményeit, vagy gondjait a női nemmel kapcsolatban. Ha be akarsz vágódni valakinél, nem kezded el magadat szidni vagy rossz színben feltüntetni, ebből azért illene levágnia.

Szerintem az egyenes út a legegyszerűbb és legcélravezetőbb. Ebben a helyzetben átlagos érzelmi intelligenciával simán kivitelezhető, hogy ne legyen sértő. Nem kell hozzá az ő nyílt ajánlata, nem kellenek szavak ahhoz, hogy valami teljesen nyilvánvaló legyen. Elég az, hogy te úgy látod, érez irántad, közeledik, többet szeretne.

A kamuzás kimerítő és kétes sikerű, nem beszélve arról, hogy manipulatív és nem túl etikus.