Szerintem is gáz ez a sok picsogó "férfi" itt, de hogy érthetné meg bárki is azokat, akik teszem azt évek óta egyedül vannak, vagy folyton visszautasításban van részük?

Nekem 26 éve, azaz soha nem volt senkim, tudom, hogy nem vagyok szép, elfogadom, nem picsogok. Ez van.

Pontosan tudom, milyen az, ha soha nem érdekeltél senkit, és így is lenézem, aki itt nyávog.

Én megkérdezem, hogy ezeket a férfiakat vajon hány csaj utasította vissza?

Csak azért, mert én elég keményen dolgoztam azért, hogy tudjak győzni a visszautasítás félelme felett. Volt, mikor zsinórban 5 nővel kosaraztattam ki magam szándékosan, hogy szokjam a visszautasítás érzését, és végül teljesen immuns legyek rá.

A nyáron, ha jól emlékszem, kb. 50 nő kosarazott ki, viszont kb. 10 nő elérhetőséget adott magáról. (Azért tudok számokat mondani, mert statisztikát is vezettem.

És szerinted mennyire érdekelt engem az az 50 csaj, amikor végre elértem, hogy egy klassz nő SAJÁT MAGÁTÓL megadja a telefonszámát nekem? Semennyire.

Én feladatam? NEM!!!

Szóval a ringyóskodás nem kifogás!!!

Nem tudom...biztos rossz. Én is éltem át nehéz periódust, ami 2 évig tartott. Az utolsó komoly kapcsolatom után jött ez az időszak, amikor is esélyt adtam olyanoknak is, akik (így utólag tudom) amúgy meg sem érdemeltek...

Az egyik drogozott, és gondoltam én majd megváltom a világot és rendbe szedem őt is meg az életét is. A legretkesebb legénylakás az övé volt, amit életemben valaha láttam, mégis kedvesen viszonyultam hozzá és 1 héten át sikáltam, mostam, takarítottam, hogy széppé varázsoljam...ha épp le volt égve adtam pénzt, amit soha nem kaptam vissza...a drogot elítélem, így próbáltam leszoktatni róla, persze sikertelenül. A kapcsolat azért ért véget, mert az egyik takarításnál egy számomra idegen bugyit találtam, amit kidobtam, de azért rákérdeztem, hogy ez kié? Mit keres nála? Erre azt a választ kaptam, hogy a volt barátnője bugyija, amit ereklyeként őriz és legyek kedves szedjem ki a kukából és tegyem vissza oda, ahol találtam. Majd hozzátette, hogy ez a nő egyébként egy cigány nő, és ha bármikor bekopogtatna az ajtaján ő bizony visszafogadná! És akkor elgondolkoztam, hogy ez most komoly? Itt egy drogos, 8 általánost végzett, koszos lakásban élő pasi, aki tőlem kér rendszeresen kölcsön, amit vissza sem ad, és még elvárja, hogy a cigány exe bugyiját rakosgassam és éljek vele tovább úgy, hogy kijelentette, hogy bármikor elhagyna ha az ex nője fingana egyet? Én erre a pasira főzök, meg takarítok?! Nyilván ott hagytam...megviselt -e? Igen, mert csalódtam abban, hogy hiába tettem meg mindent, és hiába nem támasztottam nagy elvárásokat mégis én lettem a balek, akit rá lehetett szedni. Bántott, hogy kitettem a lelkem, mégis kevés voltam, és nem viszonozták az odaadásomat...

A következő sem volt különb...az is pénzlehúzós volt, emellett kiderült, hogy az a hobbija, hogy társkeresőkön ismerkedik, párhuzamosan randizik heti 4-5 különböző nővel, míg én dolgoztam felhordta őket a lakásba, hogy ne kelljen pénzt sem költeni rájuk, és meghívni őket teszem azt egy kávéra se, és addig játszott míg meg nem kapta a csajt...aztán ment a levesbe...ezt tökéletesen eltitkolta előlem, mint ahogyan azt is, hogy nincs munkája, eljátszotta hogy dolgozni jár! Rendesen felkelt, felöltözött és elindult "dolgozni"...utólag kiderült, hogy ilyenkor átment az anyjához és visszafeküdt aludni...majd jöttek a randik...

A pénztárcája mindig tele volt, ezért sem merült fel bennem, hogy nem dolgozik...mondjuk költeni sosem költött rám semmit, utólag mikor kiderültek ezek a dolgok akkor bevallotta, hogy az anyja pénzeli...mert nincs kedve dolgozni...jaaa és, hogy a nők azok nem számítanak, ez csak egy rossz szokás, ne is foglalkozzam velük, mert ő engem szeret! Hmmm...micsoda megtiszteltetés! Ő egyébként egy jó megjelenésű, diplomás, nyelveket beszélő, sportoló...hogy csalódtam -e? Igen...ismét...miért? Mert megint beleadtam mindent, és úgy néztek hülyének, ahogy csak lehetett...

Mind a két pasi 28 éves volt...

Nos nálam ezek után jött el az a pont, hogy köszönöm szépen, de nem kérek ebből többet, inkább egyedül leszek. Összeszedtem magam, vásároltam, nyaraltam, a barátaimmal lógtam, és elhatároztam, hogy egyedül is élvezni fogom az életet. Persze azért titkon vágytam arra, hogy eljön majd a "NAGY Ő", de elfogadtam, hogy sajnos én nem tartozom abba a szűk kis csoportba, akik kb. 20 évesen megtalálják életük szerelmét és boldogan élnek, míg meg nem halnak...így csendben vártam, éltem az életem, nem görcsöltem rá a dolgokra, és az utolsó normális kapcsolatom után 2 évvel eljött a NAGY Ő! Azóta is boldog párkapcsolatban élek, és azt mondom megérte kivárnom ezt az időt, és ha újra át kellene élnem ezt a sok szart, újra végig csinálnám, hogy ha tudom, hogy ez a vége...:)

Szóval én azt mondom a reményt sosem szabad feladni...ha el kell, akkor el fog jönni úgy is! Mindenkinek megvan a társa...én hiszek ebben!

27/N

Tudod 2-es, egész jókat írsz, értelmesnek tűnsz, ezért válaszolok.

Valszeg ez a legtöbb nőt le fogja döbbenteni, de csak azért mert farok van a lábunk közt, még nem adott az evolúció nekünk semmilyen extra szervet, képességet vagy kapacitást, amitől alapból olyan jól viselnénk a visszautasítások sorozatát, mint amilyen bőkezűen(és néha mocskos módon) tudják azt a nők osztogatni.

Valszeg vannak köztünk is olyanok, akik képesek odamenni 60 nőhöz, mint tetted volt te, és simán lenyeli, túllép az elutasításon, de sztem a többség nem ilyen.

Az én büszkeségem nagyobb annál, mintsem kitegyem magam egy önelégült, primitív liba kényeskedéseinek. Inkább döglöm meg leszáradt farokkal, de nem(kaptam már eleget)!

Úgy érzem, ha belemennék a te játékodba és a nőket a nyár végére sorszámokká degradálnám, azzal kiöltem az egész lényegét, különlegességét.

Bennem 2-3 skuló van, nem 60, de ebben semmi, de semmi magasztos nincsen, az én 2-3 skulóm egy kicsivel sem ér többet, mint a te 60-odból 2-3 darab, vagyis a nők mindig csakis sorszámokként kezelnek minket és valóban a te mennyiségi megközelítésed a célravezető, de én akkor sem.

Egyszerűen túl büszke vagyok hozzá és vállalnom kell, hogy masszív hátrányból indulok pl. veled szemben.

Ez nálam egy döntés volt, amit persze nem igazol vissza semmi sem, de ez legalább az én döntésem, mert nem tetszik a gondolat, hogy egy 42. csaj a nyárból legyen a párom...

Lehetséges, hogy a már terv szerint lehurrogott "picsogós" férfiak még nem hozták meg ezt a döntést, ellenben eléggé idegesítő, hogy az amúgy empatikusabbnak mondott nem ennyire lenéző, álszent és kegyetlen, amikor nem a sajátjaikat kéne megérteni, megvédeni.

Vajon miért van ez?

"Vajon miért van ez?"

Mert az emberek közül rengeteg egy primitív tuskó. Csak azt képesek megérteni, amivel tudnak azonosulni. Ha egy olyan probléma jelentkezik valakinél, ami nekik nem sajátjuk, akkor az illető pusztuljon, úgysem érdemel mást!

2-es vagyok.

4-esnek:

Alapvetően nagyon jól megfogalmaztad, hogy mi a baj veled, és ezzel fényt vetítettél arra is, hogy más férfiak miért vannak nő nélkül: túl büszkék vagytok, hiányzik belőletek az alázat. Már ez is nagy dolog, ha ez kiderül, mert egyesek talán még a problémát sem tudják diagnosztizálni.

A csajozás egy érdekes dolog. Van, aki alapból úgy születik, hogy benne van a vérében, (ebből kevés van) míg másnak sok szenvedés árán kell megtanulnia a nőkkel való kommunikációt, ez a többség. Éppen ezért lesznek csak kevesen sikeresek a csajozásban, mert amíg az ember célba ér, az hosszú, alázatos munka eredménye, ahol számtalan bukás a velejárója. De ha a célra függeszti az ember a szemeit, hogy a végén az lesz a jutalma, hogy megtanul a nőkkel bánni, és hogy lesz egy gyönyörű barátnője, akit végre ő választ, és nem csak a szerencse sodor mellé, akkor azt gondolom megéri a szenvedés - nekem legalábbis igen.

Ha már említetted az evolúciót akkor jól tudod hogy is van ez: ha nem alkalmazkodik az ember, és nem lesz erős, akkor elbukik. Ez a világ kegyetlen, itt küzdeni kell. Ez nem csak a csajozásra igaz, (persze ha olyan jó az ember, a végén már a nők küzdenek érte), hanem mindenre. A jó dolgokért meg kell küzdeni, ezt mondta hugom expasija nekem, mikor találkoztam vele, és ezzel egyetértek.

Én azt gondolom, jobban járnál, ha letennéd a büszkeséged, ez ugyanis nem egyenlő a férfi mivoltunk megtagadásával. Abban alapból benne van egy kis büszkeség, például az, hogy nem könyörgünk egy nőnek, ha nem kellünk neki, hanem szó nélkül lelépünk.

Természetesen azonban maximálisan megérted a döntésedet, még ha nem is értek veled egyet.

Engem csak azért idegesítenek mert

1. Nekem is volt számtalan visszautasításban részem,mégsem picsogtam soha.

2. Az életem korántsem volt habosbabos, de mindig törekszem rá, hogy jobb legyen.

3. Másra mutogatni mindig könnyebb, mint magunkban megkeresni a hibát.

4. Süt a negatív gyűlölet, a megvetés, a megkeseredettség minden szavakból és csodálkoznak h nincs sikerélményük.

5. Ja és végezetül bírom mikor vki úgy nyilatkozik huszonx évesen a nőkről meg a párkapcsolatokról h igazából fingja nincs az egészről. Csak kapott pár nemet.

Én elhiszem, hogy a mai egolego fiatalokban nincs tisztelet és nehéz velük. De ugyanez megvan pasiban is Vica versa.

Ne tegyünk már úgy, mintha csak gonosz lánykák lennének. Ez egy társadalmi jelenség és kész. A másik értéket képviselő embereknek is (mint például én) meg kell tanulniuk alkalmazkodni a boldogságunk érdekében, mert itt vagyunk kénytelenek élni.

Ha folyamatosan csak azt hajtogatom h szar a világ szar a világ, a az égvilágon semmi nem fog változtatni, csak szarabbul érzem majd én is magam.

Sajnos nagyon sok pasi aki ronda bomba nőt szeretne párjául,ezért van egyedül,nem azért mert ronda!

A bomba nők meg ugye mint tudjuk a pénzt nézik!