Munka mellett juthat idő az ismerkedésre, szerelemre?

Feltételezzünk egy sima 8 órás munkát. Vegyük úgy, hogy nincs túlóra meg "bónusz" bentmaradások, munka hazavitele stb. Az utazásnál legyünk rendesek vegyük fél-fél órának. Ez így összesen 9 óra. Feltételezzük továbbá, hogy állandó műszakrend van, reggel 7 és du. 3 közt, hétköznaponként.

Marad-e idő ismerkedni és szerelmbe esni, vagy akit már "befogtak az igába" az érje be valami könnyen elérhető kapcsolattal, ami épp jön és nem kell rá időt áldozni, vagy lehet még esélye...? Ugye nyílvánvaló, hogy a másik fél is munkához van kötve. Ha szerencséjük van egyforma munkarend. Akkor tudnak egymással ismerkedni, ha összefutnak... De még így is, lakást rendben tartani, házimunka, papírok-hivatalas ügyek, bevásárlás, "kötelező" megjelenések (születésnapok)... Lehet-e így, az élet mókuskerekében, ezer bajjal terhelve sikeresen ismerkedni? Úgy, hogy a másiknak is nyakában a szar, hátán az ostorcsapások nyoma a munkahelyéről és ezer a dolog neki is... Így nem lehetséges-e az, hogy találkozáskor ingerültek lesznek a felek, és nagyon kevés tolerancia/figyelmesség az amire lehetőségük van...?

Bevallom ettől a reménytelen jövőképtől félek én is. Nem szeretném feladni, csak mert "öregszem"... És lehet kifutottam az időből. Voltak már kapcsolataim, de különböző okokból végük lett. Csakhogy! Iskolai évek alatt könnyebb volt időt találni. De mi lesz majd később? "Aki lemarad, kimarad?"

Idősebbek, akik így jöttek össze valakvel, hogy sikerült ez a bravúr?

Kérlek benneteket, a fikázást, sértegetést, személyeskedést vagy részletekbe/helyesírási hibákba/fogalmazási problémákba belekötést mellőzzétek...