Mit tanácsoltok, tegyek egy próbát, vagy hülyeség és hagyjam?

Nem, nem csak a barátja szeretnék lenni. Gondoltam ez világos, számomra meg hát főleg. Úgy mondom: szeretnék. Feltételes módban. Viszont bárhogy is legyen, barátkozni próbálok, vagy hátraarc, nem fogok rányomulni. Nem fogok kaland vagy szerető státuszért kuncsorogni. Nem alázkodom meg azért, hogy kinevessen, megvessen, vagy sajnáljon. Lemondanék róla, de valami megfogott benne. Valami sokkal több annál, mint a gyönyörű szeme, a mosolya, vagy a testalkata. Talán kujon, talán szent, nem tudom. Az biztos, hogy olyan szexuális kisugárzása van, hogy az ember lángralobban mellette (és még sok méteres körben), de felőlem forró lehetne, mint a magma, hisz akármilyen ilyen-olyan küllemű és dagad az önbizalomtól, nem egészen az esetem. Persze, nem vagyok vak, ő egy jelenség, de akár szexszel, így meg nyilván anélkül, de engem az érdekel, ami belül van. Hogy ki ő.

És legfőképp magamnak magyarázom a bizonyítványomat, mert egyszer, nem is olyan rég, azért veszítettem el valakit, mert túl közel kerültem hozzá. Mert megfeledkeztem róla, hogy csak a barátja akartam lenni. Nem ment, elcsesztem. Mindketten elcsesztük. Birtoklási vágyból fakadó konfliktusok miatt (és sok egyéb okból) megtört, majd megszűnt a bizalom. Talán önmagamnak akarok bizonyítani, hogy tanultam belőle. Hogy képes vagyok arra, hogy jó barát legyek. Hogy fontos lehessek. A szex nem téma. A szerelemből egy időre elegem van. Pofára estem, de nem érdekel, fölkelek. Nem számít kije van. Én tudom, kije nincs, és szeretnék az a személy lenni. Érte. Magamért. Nem tudom szenvedni fogok-e, úgy értem nem tudom mennyire helyes rá ez a szó, az biztos, hogy nehéz lesz.

Igazából érdekelnek a tanácsok, de nem feltétlenül a jóváhagyás miatt. Tudom egyeseknek ez a legyünk barátok miközben szexistennek gondollak, milyen undorítan is hangzik (bizonyára ömnagamnak bizonygatom, hogy nem vagyok felszínes, pedig azért minimális szinten de), nem akarok pukkasztani senkit... tudom ha nem vele tolok ki vagy az asszonnyal, akkor nyilván magammal, és ez szánalmas. Önmagammal vívok harcot, hogy miként is döntsek, és talán abban reménykedtem, hogy valaki ír valami érdekeset, megfontolandót, ami majd valamerre elmozdítja bennem a mérleget.