Egyetértetek velem abban, hogyha normális pasit akar valaki maga mellé aki majd kiáll mellette és szeretni fogja, valamint vele lehetséges lesz a családalapítási is, ahhoz lelki sérült srácot kell keresni?

Lelki sérült elég durva szó te szerintem nem is igazából erre gondoltál. Valamint te nem akarsz egy lelki sérülttel kapcsolatot, mert az nem tettszene.

Sok férfi van egyébként aki nem váltogatja folyton a partnereit. Én pl 12 éves kapcsolat után mondtam azt hogy elég volt. Ha a párom úgy állt volna hozzá a dolgokhoz akkor életünk végéig együtt lehettünk volna. Nem így alakult.

Nem gondolom magam lelki sérültnek, és a kapcsolat után sem lettem az, inkább másnak mondom magam. Tudom milyenek a férfiak, én máshogy gondolkozom. De van több ilyen férfi is aki nem csak egy tárgynak nézi a nőt, és ha talál szebbet már dobja is a régit. Lehetne erről oldalakat írni de felesleges. Egy a lényeg szerintem ha hozzánk hasonló embert találunk, akkor nagy eséllyel jó lesz a kapcsolat, és tartós.

Ezzel az erővel a legjobb egy impotens, mert örül, ha megmarad a nője, és garantáltan nem fog félrelépni.

Sőt akkor már egy testi fogyatékos is lehet, akinek nincs lába, ti meg felköltöztök egy olyan panel 3. emeletére, ahol nincs lift. Garantáltan nem fog elkóricálni a nők után.

Nagyjából ennyire logikus, hogy egy lelkileg meggyötört, sérült pasival érdemes kezdeni.

Folyt. köv.

Belefutottam egy ilyen pasiba, egy nő teljesen tönkretette.

Én ezt előre nem tudtam, menet közben derült ki. Pl. rohadt módon elegem volt, hogy napi téma lett az ex ócsárlása, hogy én mekkora főnyeremény vagyok hozzá képest.

Aztán jött az első vita. Annyira felszívta magát, hogy ki fogom dobni, de nem akar elveszteni, hogy szó szerint rosszul lett. Fél éjjel azon paráztam, hogy itt fog nekem elpatkolni szívrohamban.

Mi lett volna, ha tényleg veszekszünk is? Nem ért két ember mindig mindenben egyet.

Egyfolytában rajtam lógott, tiszta matrica volt. A munkahelyemen is hívott, a kapuban várt, ha éjszakás volt, három napokat nem aludt, hogy nappal velem legyen.

Egy idő után már egyáltalán nem éreztem jól magam a társaságában, és nem tudtam, hogy lehet ennek véget vetni. Aztán beleuntam, hogy megfojt, már mindenfele mentem volna, csak haza nem, mert tudtam hogy egész nap csüngeni fog rajtam. Úgyhogy a sarkamra álltam, és elbeszélgettem vele, hogy ez nekem így nem megy.

5-6 órán keresztül képtelen volt felfogni, hogy nem, ez nem kis probléma, amit mi most megbeszéltünk, és minden OK, hanem szakítottam vele. Aztán hajnali 2-től reggelig azzal készített ki, hogy hol ő hívogatott, hol a tesója, a haverjai, meg az ismerősei, hogy mekkora szemét vagyok, mert öngyilkos akar lenni miattam.

A végén közöltem, hogy írják meg, hova és mikor küldjem a koszorút, mert már ez sem érdekel, ha cserébe megszabadulok tőle.

Természetesen nem tett ilyet, de ettől nekem még pokoli három napot okozott, amit nem lehet megbocsájtani.

Soha az életben nem is találkozok vele, ha tudom, hogy ennyire gyenge lelkileg, meg hogy ez lesz a vége.

Nem hogy családot alapítsak vele.