Miért veszik a tiltakozást egyes férfiak bátorításnak?

Értem amit mondasz, de több ezer év alatt nem változott az, hogy rengeteg nő homlokegyenest mást mond mint amire vágyik.

Tehát elsőre ritkán lehet tudni, mi a valós elutasítás és mi nem.

Azt hogy miért, azt nem tudom. Viszont ezzel a jelenséggel én is találkoztam már, pedig nem járok el otthonról szinte egyáltalán. Az sem hatott, hogy mondtam, barátom van, akit szeretek és akivel együtt élek. Egész este nyomult, vagy nem hitt nekem, vagy nem érdekelte. Akkor szállt csak le rólam, mikor nekiálltam végül fennhangon pörölni vele, hogy állítsa már le magát és takarodjon a fenébe. Nagyjából 50 kedves, értelmes visszautasítás után már kezdett nagyon elegem lenni belőle, és elismerem, akkor bunkó voltam. Ez viszont hatott.

Szerintem sokan annyira hozzászoktak ehhez a kemény hangnemhez, hogy ha megpróbálsz finoman, megértően nemet mondani, akkor azt kéretésnek/bátorításnak veszik, és csak akkor fogják fel, hogy komolyan beszélsz, ha már tényleg bunkózol. Csak akkor meg ugye jönnek azzal, hogy szemét érzéketlen pitsa vagy.

Mi itt úgy érzem, nem nyerhetünk :D

Na látjátok, ezért kellene mindenkinek tanulmányoznia a BDSM mechanizmusait. Mondjuk igaz, hogy ez a sport az intelligensebbeknek való....

Na szóval ott van a játékból, cukkolásból, első izgalomból, vagy éppen ennek az izgalmáért való ellenkezés, meg van a komolyan vett MENEKÜLŐSZÓ. Mint amikor a küzdősportos leüti a talajt és megadja magát, és akkor az a szabály, hogy AZONNAL le kell állni.

van a jajjjjnemáááárolyankiserőőőőősfiúúúvaaagy

meg van, hogy most tényleg ne már.