Titeket nem zavar, ha a fészbuk tele van szerelmesek, boldog párok képeivel, állapotaival stb?

Nem zavar.

De én csalok,nem vagyok fent :D

Nincs fb-om, így már eleve nem zavarhat, mert nincs minek. :D

Viszont úgy gondolom, hogy boldogtalan és frusztrált az, akit más boldogsága zavar és undorít.

8-as: fantasztikus a képregény, teljesen igaz!

Engem is nagyon zavar. Főleg, amikor számomra teljesen ismeretlen párok boldogságát látom, mert valaki rákattintott a fotójuk alatt a Like gombra. De nekem erről MIÉRT kell tudnom, MIÉRT???? Nagyon örülök, ha ők szerelmesek, boldogok, de miért kell tudnom, hogy egy távoli ismerősöm ovistársa, akit még soha életemben nem láttam, megkérte a barátnője kezét, akiről eddig a pillanatig azt sem tudtam, hogy a világon van?

Olyan ez, mintha mások orra alá akarná dörgölni a renszer, hogy "Mindenki boldog és szerelmes, csak te nem/csak neked vannak párkapcsolati gondjaid/csak a te kezed nem kéri meg már 5 éve az az átkozott srác/már mindenki szült, te még nem, így mostantól semmit sem érsz, mert innentől csak a gyerek a téma, te pedig nem tudsz hozzászólni.

De most őszintén, nem így van?

A valóságban is rettenetesen idegesítenek azok az emberek/azok a barátnőim, akik csak az esküvőről, gyerekről beszélnek. Olyan, mintha megszűnne a külvilág, csak ők a fontosak, életük nagy napja, az esküvő, ami, ha nem tökéletes, vége a világnak. És az ÉNből MI lesz:5 hónaposan felültünk, az első pancsolásunk, satöbbi satöbbi. Majd csak nézzétek meg a képek kommentjeit!

Egy ismerősöm nagyon találóan csak úgy hívja: a Dicsekedőfal.Olyan ez, mintha az emberek sokszor az egyébként szánalmas, megkeseredett életükből kiragadnák azt az egyetlen pillanatot, amit aztán kitesznek, eldicsekedve, hogy milyen fantasztikus az életük, mi, kívülállók, pedig irigykedve bámuljuk az örömködésüket a fotókon. Aztán, mikor posztolták a képet, visszatérnek a saját, keserű hétköznapjaikba, amit csak az dob fel, hogy 223 Like érkezett a mosolygós családi képükre.

Egy darabig én is fent voltam a Facebookon, az egyetem miatt voltam erre rákényszerítve, mert a csoport ezen keresztül kommunikált. Nyilván a saját döntésem volt, hogy korábban nem regisztráltam, mert akkor sem értettem, ez nekem miért is jó? Aztn, a diploma megszerzésével a sok, felszínes emberi kapcsolattal ez is távozott az életemből. Akik viszont megmaradtak az egyetem után: igaz, 8-10 emberről van szó: na, ők az igazi barátok! Akik, ha hívnak, hogy találkozzunk, azért teszik, mert látni akarják az örömöt az arcomon, amikor odatartják a kezüket az eljegyzési gyűrűvel, és akik elhozzák az összes fotójukat, hogy egy borozós estén meséljenek a külföldi útjukról, vagy éppen a munkahelyi kudarcaikról.

Félreértés ne essék, párkapcsolatban élek, szertnék nagy családot, de ez az agymosott világ dühít, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

25N

le se szarom őket. :D tiltottam mindenkit akinek sok baromsága került az én oldalamra, így ha néha-néha belépek, akkor se látom őket. de azért vicces, hogy ennyire zavar egyeseket, aztán mégis fent vannak. :D

amúgy én csak akkor irigykedtem facebookon bárkire is, amikor láttam mit eszik. :D szóval szerintem nincs joga panaszkodni annak, aki önként vállalja ezt.

én is 22 éves lány vagyok, 4 éve kapcsolatban, de nem hagyom magam ilyeneken idegesíteni. leginkább átpörgetem az ilyen nyáladzásokat, bár szerencsére elég ritkán használom a fb-ot chatelésen kívül másra, szóval elég jól ki tudom védeni ezeket a nem kívánt hatásokat :D

tiltani nem fogom ezeket, mert rohadt sok idő lenne, és számomra érthetetlen módon még a legtöbb normálisnak mondható ismerősöm is ezt csinálja :D