Ti mikor jutottatok el arra a pontra, hogy már magasról tesztek rá, lesz-e valaha férjetek/feleségetek, vagy egyáltalán párkapcsolatotok?

Én most egy ideje ott tartok, hogy bár nem utasítom el a lehetőségét, hogy lesz, és most is ismerek olyat, akivel le tudnám élni az életem, ha úgy alakul esetleg a kapcsolatunk, de nem görcsölök rá, egyedüllétre is be vagyok rendezkedve, magányos nem vagyok, mert más dolgok és célok is vannak az életemben.

Nekem a magánéletem ezen részébe csúnyán belenyúlt a család, szóval olyan a szűrőm, hogy nem akarom megismételni, ezt a gyökeres változtatást meg nem tudom akárkivel megvalósítani.

Azt hittem inspiráló leszek avsaját történetemmel,de ehelyett lepontoztak...

Hát jó,legyen! :-)

Kb. fél éve a jó sok éve húzódó se veled-se nélküled kapcsolatom lezárása után. :D Azóta szárnyalok :)

22/N

Bocs,de szerintem az nem a szerencsén múlik,hogy nem görcsölsz a társkeresésen,felismered,hogy romboló kapcsolatbanbélsz és kilépsz belőle...

Amikor szakítottam én sem tudtam mi vár rám,csak azt tudtam,hogy inkább megdöglök egyedül,mint egy "majdnemjó" kategóriás pasival tengessem a napjaim!

Esélyt adtam,hogy tiszta lappal induljak és ne az előző kapcsolatban felgyülemlett harag,düh vezetődjön le a következő kapcsolatomban!

Jah,és persze a romboló embereket messze elkerültem,mert addigra már felismertem ki a romboló személyiség!

Az bizony a szerencsén múlt!

De hidd el,sok múlik azon,hogy képes vagy-e elfogadni magad,egyedül és békében élni ezzel!

Én sem tudtam előre meddig tart ez az állapot,így vágtam bele!

Persze, csak mondom, ez nem ösztönző olyannak, akinek teljesen más az életútja, és sehogyan nem tudja beleilleszteni a saját kirakósába a te esetedet. :-)

Nekem is van olyan az életemben, amivel nagyon sokan nem kell, hogy szembenézzenek, az én életemben viszont jelentkezett, és ez bizony gátja (volt, remélem) a társtalálásnak.