Miért érzem azt, hogy kimaradok valamiből, más is volt így?

Lassan 23 éves vagyok, tudom, hogy még fiatal vagyok, de úgy érzem, hogy lassan kifutok az időből. Elsősorban egy stabil kapcsolatra, házasságra vágyok, 6-7 éven belül gyerekekre.

Nem szabadna már ezen pánikolnom, mert azzal nem oldok meg semmit, de egyre jobban megviselnek ezek a gondolatok ahogy telnek a napok a szülinapomig.

Leültem erről beszélgetni a barátommal, aki 21 éves, teljesen másra vágyik még.

Tudom, hogy két lehetőségem, vagy vele maradok és lesz ami lesz, vagy elhagyom és megpróbálok olyan férfit keresni, akivel ugyanarra vágyunk.

Én az első lehetőségre hajlok, de nem akarom őt se megbolondítani vagy sürgetni.

Nagyjából fél éve jött rám ez a vágy és nem igazán tudom hova tenni magamban.

Kérem akik csak puffogni szeretnének, azok kíméljenek. Én is tudom, hogy egyelőre nem kéne ezen aggódnom, mert alaptalan. Ettől függetlenül örülnék, ha megosztanátok a saját tapasztalatotok, mert biztos vagyok, hogy nem csak én érzek/éreztem így a világtörténelem folyamán. :)