Mennyivel másabb úgy eljárni bulizni ha van párod (nélküle mész), mint szingliként?

Ha nő vagy, akkor szörnyű. Néhányszor mentem így, és a pasik iszonyú bunkók. Ha táncoltam, odajött táncolni valaki, de azt már nem értette meg, hogy táncolok vele, de ne fogdosson. Ha nem táncoltam, akkor pocsék dumákkal jöttek oda hozzám.

Most már inkább nem is megyek így.

Rászoktam arra, hogy kérdés nélkül közöljem a legelején, hogy foglalt vagyok. Sokan nem kérdeznek rá és ha csak szimplán kedves vagyok és szívesen beszélgetek, azt hiszik, szabad a pálya. És ha utólag derül ki, hogy nem, akkor ők vannak megsértődve. Ez egyedülállóként is így volt mondjuk. Sőt, azt sokkal nehezebben fogadták el, hogy mint férfi, nem jönnek be, mint azt, hogy van párom.

Szóval az elején közlöm a lényeget, aki továbbra is velem tart, annak tudnia kell, hol a határ.

Diszkóban pl (az évi egy alkalmakkor, amikor betévedek egybe :D ) a barátnőimmel vagyok, velük táncolok. Simán figyelmen kívül hagyom, ha valaki próbálkozna. Egyébként pedig minden más buliban, ahol megfordulok, van lehetőség beszélgetésre, általában a párom nélkül mondjuk csak csajbulikra megyek, de ha véletlenül mégis kevert a társaság, akkor sem okoz különösebb változást a párkapcsolati státuszom. Esetleg kevésbé flörtölök a jelenlévő férfiakkal, mint egyébként tenném.

Belegondolva, nekem szinte semmiben sem változott a bulis életem a szingli állapotomhoz képest.

Nem járok táncos szórakozóhelyekre. Ha csak barátnőimmel vagy ismerősökkel beülünk valahova ott is azonnal közlöm, hogy van valakim. Kevésbé sértődnek meg mintha azért utasítanám el mert nem tetszik.

Mivel nem nagyon ismerkedem, eddigi párjaim egyetemről ill. a jelenlegi munkából van, nekem nem túlságosan különbözik a szingli léttől. Jobb szeretem ha békén hagynak. Amúgy az udvariasbbak nem kezdeményeznek ha meglátják a gyűrűm. Sokakat meg nem tart vissza.