Volt már veletek olyan, hogy sokáig együtt voltatok az illetővel, szépen elterveztétek a közös életeteket, aztán lelépett? Hogy lehet az ilyen feldolgozni?

Pont ez volt. El volt tervezve házasság, gyerek, gyerekeket hogy hívjuk, hol lakunk, mit csinálunk stb stb. Aztán hoppá, már mégsem olyan szerelmes, szeretne mást keresni.

Ok, azóta a padlón vagyok, és fogalmam sincs, hogy egy ilyet hogyan lehetne feldolgozni. Egyszerűen annyit se tudok, hogy mással megpróbálni, mert rá se tudok nézni senkire ilyen érzésekkel, csak az ex-re... Elég rossz helyzet

Hahaha ez jó... Na azt mondd meg azt hogy lehet feldolgozni mikor már van két kis gyereked, halálra dolgozod magad a családért, és a feleséged félrekúr... Szerinted???

Ezen mi segít szerinted? Megmondom én... Semmi. Csak az idő, és az hogy hozzászoksz a gondolathoz.

Ez van ezt kell szeretni. Majd lesz jobb is. Nem uralhatunk, és irányíthatunk mi mindent, tőlünk függetlenűl is történnek dolgok.

De egyet mondok addig kár ilyenen agyalnod amíg meg sem történt veled. És azt kívánom ne is történjen meg.

Ugyanez volt nálam. 16 évesen egy életre lekötni magad...

valakinek ez így túl szűk élettér lesz

A férjemmel gyerekfejjel ismerkedtem meg, együtt nőttünk fel, mint ti. Lett házasság, gyerekek meg tervek ezerrel. Egy nap arra eszméltem, hogy már semmi nem jó neki, egyedül vagyok a házasságomban. Úgy döntöttem akkor inkább egyedül a gyerekekkel, nem lesz sok változás. Szar volt. Évekig. Aztán találkoztam egy pasival, órási volt a szerelem. Megint kezdődött a tervezgetés. 2 év után visszaoldalgott a félrekúros ex-feleségéhez. Tehát szar megint.

A lényeg: ha nem vagy biztos magadban, akkor nincs értelme folytatni vagy belevágni egy közös jövőbe vele. Egy életed van. Úgy kell döntened, hogy évekkel később, bármi is legyen a vége, a tükörbe tudj nézni és ne tudd hibáztatni magad. Minden / mindenki jó valamire. Ha másra nem, rossz példának.

Sajnos en is igy jartam masfel honappal ezelott.A mennyasszonyom lelepett 3,5 ev utan egy masik ferfival....nagyon nagy arculcsapas ez plane hogy szakitaskor sem mondta meg a valodi okokat meg kepes volt engem okolni....es a legszarabb hogy en semmit nem vettem eszre szinte ebbol...nem ilyennek ismertem a baratnom!!erre arculkop....nagyon megalazo erzes az ember a padlora kerul...elmegy minden kedve felmerul benne meglehet e bizni valakibe egyaltalan...?

De mar alakulok azert ebbol az allapotbol is fellehet allni ,es fel is kell...mert sajnos nem vezet sehova ha az ember hagyja magan elhatalmasodni a depit...probalom ugy nezni jobb hogy most derult ki ez mint hazason ket gyerekkel mar....27/f