Társkeresésnél mennyire negatív, ha nem rajongok a gyerekekért?

Más gyerekével én sem tudok mit kezdeni. A sajátom más, a saját gyerek mindig más. Egyrészt, vele együtt élsz, jól ismered, másrészt nincs ott az a félelem, hogy mi van, ha csinálsz valamit, amit az anyuka nem szokott, vagy nem úgy szokott, vagy akármi- nekem legalábbis ez örök félelmem más gyerekénél. Szóval, ha szeretnél gyereket, de félsz, hogy milyen lennél apának, én nem aggódnék, mert a saját gyereked nem egy idegen kis fura lény, hanem egy ismerős arc, akivel a születésétől kezdve tanulod, hogy "mit lehet kezdeni".

Ha pedig úgy érzed, hogy egyáltalán nem szeretnél gyereket, akkor meg nem negatív, csak mindenképpen olyan párt kell találnod, aki szintén nem akar. Mert ebben a kérdésben nem lehet kompromisszumot kötni.

Szia! 27 éves làny vagyok, és én sem értem ezt a majomszeretet amit akkor tanúsítanak, ha kisgyerek van a közelben. Ennek ellenére màr én is szeretnék megàllapodni, pà r év múlva akàr baba is jőhet.

Ha gondolod írj privàtban, ismerkedjünk;)

Egy ideig én is így voltam, azután észrevettem, hogy nem mindegy gyerek természete, kedvessége egyforma, igenis vannak antipatikus természetű, tekintetű gyerekek (alapvető természetű vagy családi környezetük miatt). Viszont vannak nagyon kedves, nyitott, aranyos természetű gyerekek ismerőseimnél, őket szívesen ölelgetem, játszadozok velük, beszélgetek velük.

A kedves gyerekeknek az a jó tulajdonságuk többek közt, hogy mindig meghallhatnak és feltétel nélkül kedvelnek, szeretnek, ölelnek :) - ezekre gondolj inkább.

Ne problémázz ezen (persze ha csak nem egy olyan lányt fogsz ki, akinél már ketyeg a biológiai óra) - szóval ez teljesen normális viselkedés. A saját gyerekedet meg teljesen más lesz, onnantól kezdve, hogy megtudod, hogy apa leszel, beindulnak nálad is az apai gondolatok, érzések.

Szóval ha erről beszélgettek, nem igennel és nemmel kell válaszolni, hanem, "persze, hogyne, majd én is szeretnék, de ahhoz a feltételeket meg szeretném teremteni" stb. válasz teljesen normális.