Őszintén van itt olyan ember aki egy nagy csalódás után lelkileg üresnek, fáradtnak érezte magát évekig? Sikerült kimászni ebből, vagy ma napig tart?

Én egy 23 éves lány vagyok,volt egy nagyon rossz kapcsolatom 4 évig tartott,persze első két év olyan mértékű szerelem,mint a legcsöpögősebb romantikus könyvekben,azt hittük örökké együtt leszünk,minden napunk együtt stb..aztán fokozatosan romlott meg az eégsz..személyisége teljesen megváltozott,szavakkal bántott,elnyomott,kiabált ,később már rángatott stb. (nincs jó kapcsoaltom szüleimmel,rossz gyerekkor,zárkózott,önbizalom hiányos lány,ezért nem léptem). Annyira próbálkoztam megmenteni a kapcsolatunkat :( engem hibáztatott mindenért,kb bele betegedtem abba,hogy tökéletes legyek neki,a végén mikor már minden lelki energiát elvett tőlem,megcsalt és szó nélkül elhagyott. A mai napig nem tudom,hogy teltek el azok a napok anélkül,hogy ne öltem volna meg magam,de rettenetes volt..a lényeg,hogy azóta eltelt lassan 3 év,de nem tekintek már a férfiakra úgy mint régen. Ha kapcsolatba bonyolódnék már másnap kihátrálok ,mert el fog valami szorongás,rossz érzés,hogy megint megfelelni valakinek,valakinek beszámolni a napomról, megmagyarázhatatlanul rossz érzés tör rám.De az éelt minden területén elvesztettem magam,semmi nem érdekel,fáradt vagyok,nincs erőm,és nem tudom van-e ebből kiút? mikor nyerem vissza a régi erőm?