Nagyon nagy bajban érzem magam napról napra! Annyira elzárkóztam a világtól, hogy már senkihez sem szólok csak éppen a minimálisat. Nincsenek barátaim és lelkileg nagyon meg vagyok törve. Nem tudom mihez tévő legyek. Mit tegyek?

ugyanigy vagyok,teljesen átérzem,sajnos csak ennyit tudok mondani hozzá,annyi hogy megpróbálom mindig a jó dolgokat látni,visszagondolni azokra a helyzetekre amikor,és amiben jó voltam,vagyok,bár nem egyszerű,de ha azt látják hogy nem török meg és nem hagyom magam,közelednek és pozitivan fognak látni,kipróbáltam,tehát a beszólásokra is lazán és frappánsan visszaszólni akár egy mosollyal valamit,közbe belül tök ideg voltam,mégse mutattam ki,így köpni-nyelni se tudtak,és épphogy azt mondták,biztos nagy az önbizalmam,pedig nem,csak nem szabad hogy ez látsszon. És utána jobb is lett a kedvem tényleg. Olyanokkal kell körbevenni magunkat akik rendesek,amig magunkat nem fogadjuk el,nem várhatjuk el mástól sem hogy olyannak lásson minket,amilyennek valójában mi se mlátjuk magunkat. Tudom nehéz de fejben dőlnek el ezek a dolgok. Érdemes boldog pillanatoknak élni,mert vannak,csak meg kell találni és hagyni hogy jöjjenek,nem elzárkózni. Nekem is fáj hogy a mai világ ennyire felgyorsult és agressziv,főleg a mai fiatalok nagyon durvák és bosszant hogy nem lehet tenni semmit ellenük,de ha már igy alakult,azért sem adom meg a lehetőséget nekik arra hogy lássanak szenvedni. Ha az ember tudja,hogy ő normális értékekkel rendelkezik,és lesznek még sikerei és nem adja fel,akkor pozitiv szemlélete lesz. Mindenki elvan az őrült vad világában,én meg a magam oldaláról ugy nézem a dolgokat,hogy bár ellentétje vagyok a többségnek,mégis jol érzem magam,mert ettől egyedi az ember.

Beszélgethetsz velem priviben ha van kedved. 21/L