Én vagyok a bunkó? Mit tegyek?

Szerintem azért lett ilyen, mert látta, hogy mi elég jó körülmények között élünk és látta, hogy én hogyan kezelem a pénzem.

Én nem dohányzom, nem iszom, nem drogozok. Nincsenek olyan szenvedélyeim amik vinnék a pénzt, emiatt van annyi pénzem, hogy zsebből megvegyek azt amit akarok, legyen az akár egy 200 Ft-os csoki, vagy egy 300e Ft-os gép (informatikus vagyok és szoktam játszani is).

Ő mesélte, hogy neki milyen rossz volt régen, hogy "nem volt erre, nem volt arra pénz" és gondolom részben ezt akarja kicsit kiélni, hogy végre megvehet azt amit akar.

Mert látja én megtehetem ezt. Csakhogy én nem más pénzén teszem, minimálbér mellett is ugyanolyan színvonalban éltem mint most. Ugyanúgy megvettem a drágább fogkrémet, a drágább szájvizet, a drágább sampont, mert azok váltak be. Tehát én a minőséget megfizettem régen is és most is, csak ugye akkor kevesebb félretett pénzem maradt.

Nem akarom, hogy ő emiatt feszültebb legyen, hogy én megvehetem azt amit akarok ő meg nem. Csakhogy én kevés kereset mellett is úgy beosztottam a pénzem, hogy jusson mindenre.

Én is és ő is még szülővel élünk, tehát jóval olcsóbb az életünk mint annak akik már saját lakást fizetnek.

Nekem pl havi szinten fix kiadásaim 50-70e Ft (bérlet, haza adás, kaja...).

Tehát kicsit az én hibám is, hogy ilyen lett, mert látta, hogy én mennyire lazán kezelem a pénzt, hisz minimálbér mellett is simán futotta akár 3000Ft-os mekire, nem volt ott bennem, hogy "erre nincs pénz", míg ő egyből erre gondolna. Meg had ne soroljam, hogy amióta jóval többet keresek azóta 15-20e Ft-ért vásárolok be. Csak ugye azt ő nem látta, hogy minimálbér mellett én beosztottam a pénzem és nem csak szórtam. Elég sokat tudtam félre tenni és így drágább holmikat is venni, akár több havi fizetésemből. A pénz kezelésnek csak azt a részét látja, hogy "szórom a pénzt", de azt már nem annyira, hogy félrerakok.

Múltkor már beszéltem vele erről, hogy azért mert én megtehetem nem azt jelenti, hogy minden xart meg fogok venni neki. Magamnak sem random hülyeségeket veszek, hanem amit megkívánok. Én tudatosan költöm a pénzem, nem csak úgy szórom ki. Szerintem nem látja át, hogy én pontosan hogyan kezelem a pénzem, ő csak a "szórást" látja.

Engem a pénz nem annyira izgat, csak egy eszköz, a mennyisége meg csak egy szám.

Tehát nem azon kattogok, hogy hogyan csináljak még többet, vagy mire költsem.

Engem ebben az egész dologban a hozzáállás zavar, hogy elvárás lett, hogy én fizessek neki dolgokat, mert más amikor vesz valamit és kifizetem, vagy vesz valamit, MERT kifizetem.

Tehát ha a saját pénzéből is megvenné akkor az teljesen más mintha csak azért veszi meg, mert fizetem.

Meg maga ez a követelőző hozzáállás, hogy "mi az, hogy én nem fizetem a kajáját" szerintem már elég problémás.

Szeretni szeretjük egymást, de azért elgondolkodtam az ilyen beszólások után, hogy ő tényleg az a lány akit én szeretnék?

Nem tudom, hogy hosszútávon mekkora probléma lehet ez a pénz kérdés, mert a jövőben is én jóval többet fogok keresni mint ő. Alapjáraton közös kasszán gondolkoztam összeköltözéskor, de amióta ezek a dolgok voltak, azóta úgy érzem én elég sokat buknék a dolgon. Nem a pénzre gondolok, hanem azon, hogy tönkre tenné a barátnőmet a pénz, ha nem tanulná meg beosztani, kezelni azt.

Én alapjáraton segítek az embereknek ha tudok. Sokan ezzel vissza is éltek. Lehet balek vagyok, ha mondjuk a boltban előttem álló anyuka nem tud venni a gyerekének csokit és veszek neki egyet. De más amikor én akarok venni és más amikor más akar velem vetetni.

Szóval akkor én is jól láttam, hogy szerintem nem én vagyok a bunkó, hanem a barátnőm követelőző, még ha csak apró dolgokban is, de akkor is az.

Viszont mit tegyek?

Minden fizetésnél külön legyenek a cuccaink fizetve?

Kicsit gáznak tartom, hogy pl a boltban vásárolok 15e Ft-ért és a barátnőm utánam a sajátját fizeti ami mondjuk 500 Ft. Külső szemmel én vagyok a zsugori, és eddig nem is zavart volna a fizetés, de amióta követelőzés lett belőle, vagy alapnak számít azóta zavar.

Nem minden hónapban költök száz ezreket magamra.

Az a gond, hogy már azzá vált. Az elején én is fizettem nem volt probléma, meg anyagilag most se lenne az, nem a pénz a problémám! Hanem az, hogy követelőzésnek érzem.

Kajával én sem vagyok ilyen. Vásárlásról van szó, nem arról, hogy veszek 10 csomag chipset és egyedül eszem meg és ő végig nézi.

Nem mondtam egyáltalán, hogy ellenszolgáltatást várok bármiért, hanem azt, hogy ne az én pénzemet akarja költeni, hogy alapból úgy tervezzen, hogy én megveszem neki ezt vagy azt.

Én sem kalkulálok úgy, hogy ő megvesz nekem valamit, vagy apám/anyám kifizet nekem valamit, addig nyújtózkodom ameddig a takaróm ér, és ha néha kedvességből valaki fizet valamit akkor jól esik maga a gesztus, de nem alapból erre kalkulálok!