Vajon csak azért vagyok ilyen hibbant, mert frissen szabadultam?

Bukok az idösebb, de fiatalos, jóképű pasikra, igen, az viszont túlzás, hogy ezért menjek idősotthonba ápolónak. Ha a párom pár évtized múlva kéne, ápolnám, de nincsenek ilyen jellegű vágyaim, és egyéb egészségüggyel kapcsolatos terveim sincsenek, bocsi. Ráadásul kedves első, meg sem próbáltál a kérdésemre válaszolni, vagy segíteni, az egészből csak a korkülönbség jött le. De ha már erre a vágányra terelődtünk, 20 év még pont a limit, afölé nem mennék, még így is azon filózok, kell-e ez nekem?? A szivem azt mondja ja, az eszem meg azt, hogy hátrább az agarakkal, ne rohanjak úgy a felrobbantott viadukt felé! De ahogy egyre agyalok, arra jutottam, ha csak egy ötössel volna idősebb, még jobban oda volnék érte, szóval nem azért vonz mert "aggastyán" hanem annak ellenére is.

Csak kicsit meg vagyok zavarodva, mert oké, hogy a szivem vágyik valami izgalmasra, újra, érzelemben gazdagra, de miért rohan egy csalódás után fejjel a falnak? Mert közben meg az eszem hét karú istennőként hadonászik előtte a vörös figyelmeztető táblákkal, de rá se bagózik. :/