Az itteni sírdogáló, gyűlölködő pasiknak szerintetek mi az igazi problémájuk?

ezek a nagy segítségek:

- Legyen önbizalmad (500 elutasítás után mireföl is legyen?)

- Mozdulj ki és keress (aztán 2 kérdéssel odébb meg le vagyunk oltva, hogyha utcán, étteremben van buszon merészelünk ismerkedni)

- Ne mozdulj ki, majd rádtalál a szerelem! (hol van ez garantálva?)

- Legyen jó kisugárzásod (megintcsak, mireföl legyen? Mitől jobb az én kisugárzásom a másik félezer kérőétől?)

- Ismerkedj társkeresőn (hány milliárd levél után fog vajon visszaírni 1 lány?)

- Öltözködj divatosan, trendin (háppersze, minden vágyam egy felszínes nő)

- Sportolj, mozogj, gyúrd ki magad (felszínesség a köbön)

Kedves 56%-os! Én, bevallom, magam is jártam/járok pszichológushoz. Igen, nekem is voltak önértékelési zavaraim, bár feleolyan súlyosak, mint az ittenieknek (én például soha nem hibáztattam másokat a saját gondjaimért).

Ha tudnád, hány embernek küldtem már el a pszichológusom elérhetőségét ezen az oldalon! Meg szoktam tőle kérdezni, hogy hányan keresték meg. Eddig EGY, azaz 1 ember kereste meg, olyan, aki eleve kérte tőlem az elérhetőségét. De ő is csak érdeklődött, aztán nem vágott bele!

Az emberek többségének esze ágában sincs dolgozni saját magán!

És mondok még valamit... az én párom is egy önsajnáltató alak volt. Egyszer meg is mondtam neki, hogy nekem ilyen pasi nem kéne. És komolyan is gondoltam. De eljárt pszichológushoz, dolgozik magán, és teljesen vállalható személyisége lett, ezért aztán fél évvel később összejöttem vele. Még mindig nincs topon, de látom rajta az igyekezetet, hogy nem másokat okol, hanem tesz a saját fejlődéséért, és nekem ez már bőven elég.

Szóval amikor én azt írom, hogy tessék szakemberhez fordulni, akkor azt gondolom, hitelesen írom, mert én is megtettem és olyasvalakivel jöttem össze, aki szintén megtette (ha nem tette volna, nem jöttem volna össze vele).

Úgyhogy mindenki maga dönt, hogy akar-e fejlődni, vagy beleragad az önsajnáltatásba.

"Öltözködj divatosan, trendin"

Én is kaptam ilyen segítő választ. Azon felbuzdulva kiírtam egy kérdést, hogy a lányok legyenek szívesek olyan ruhákat linkelni, amik tetszenének egy férfin. Kemény három képet kaptam.

Tettem fel olyan kérdést is, hogy a hol lehet a lakóhelyemen ismerkedni, milyen jó helyek vannak. Egyetlen értelmes válasz nem érkezett, pedig megyeszékhelyről volt szó, csak az ilyen semmitmondó okosságok, hogy könyvtárban meg az utcán... Még egy rohadt szórakozóhelyet sem írtak, pedig van egy pár, de azért az okoskodás ment ezerrel, de ténylegesen segíteni energiát beleölni egy sem akart.

"Úgyhogy mindenki maga dönt, hogy akar-e fejlődni, vagy beleragad az önsajnáltatásba."

Egyedül nagyon nehéz megtenni az első lépést. Nekem szinte senki nem segített, és nehéz rájönni, hogy szakemberre van szükséged, de kihez forduljak, honnan lesz rá pénzem? Stb. És nekem itt senki nem írt soha pszichológus elérhetőséget, pedig volt olyan, hogy direkt kértem, nagy szavak voltak de segítség semmi.

Én nem régóta járok, eddig sok változást nem észleltem, talán annyi, hogy kicsit megkönnyebbültem, és kevésbé akarom megölni magam.

"Úgyhogy mindenki maga dönt, hogy akar-e fejlődni, vagy beleragad az önsajnáltatásba."

Előző mondandómat még annyival kiegészíteném, hogy néha ráadásul olyan élethelyzetben vagy, ahonnan nagyon nehéz, elindulni a segítség felé egyedül. Én például pont egy élethelyzet miatt nem tudtam segítséget keresni, pontosabban én úgy éreztem, hogy nem tudok, külső segítséget pedig pofázáson kívül és az öngyilkos intencióim nyesegetésén kívül nem kaptam, pedig sokan tudták, hogy nem vagyok jól.

# 36: Voltam ilyen helyzetben, hidd el. Ez egy beszűkült tudatállapot, amikor az ember nem lát semmiféle kiutat, nem tudja, merre indulna, csak annyit, hogy onnan, ahol van, onnan el. Akár úgy is, hogy kárt tesz magában.

Na én ekkor mentem pszichológushoz.

"Na én ekkor mentem pszichológushoz."

Sajnos nem mindenki találja meg ezt az utat. És sajnos, nem mindenki tudja választani ezt az utat. Nekem éveken át nem volt rá lehetőségem.

"De az önsajnáltatók nem akarják felfogni, szerintük a világnak kell változni, nem nekik!"

"Ez egy beszűkült tudatállapot, amikor az ember nem lát semmiféle kiutat, nem tudja, merre indulna,"

Ez nem akarás-nem akarás kérdése, pont te írtad le, miért. Mert ez egy beszűkült tudatállapot.

Egyébként a világ is változhatna, mert ez a világ messze van az élhetőtől és az emberbaráttól, és nem csak az önsajnáltatókban van a hiba. Azok amiket leírnak valós tapasztalatok, amiket kivetítenek az egész női nemre.