Az itteni sírdogáló, gyűlölködő pasiknak szerintetek mi az igazi problémájuk?

# 20: Ne a társkeresőt vedd már alapul, ahol mindenki válogat ezerrel, hiszen óriási a kínálat. Szerinted ahol egy teljesen átlagos nő kap napi 100 levelet, ott nem fog válogatni? Te is ezt tennéd, ha tehetnéd!

Nekem van olyan ismerősöm, aki jóképű, válaszolnak neki a társkeresőn nők, eljut az első randiig, de annál tovább soha, mert a személyiségével, kisugárzásával nem tudja megfogni a nőket. (10 randiból 10-nél ez a helyzet.) Szóval a külső is csak egy bizonyos szempontból jelentős.

Viszont élőben, egy ismerős közösségben azoknak van esélye, akik a személyiségükkel tudnak érvényesülni.

#21 Azért írtam a társkeresőt, mert élőben nyilván nem lehet megjátszani, hogy ronda pasi vagy, de egyébként élőben ugyanez a helyzet, senkinek nem kell csúnya férfi.

Amúgy volt már, hogy kíváncsiságból regisztráltam nőként, és első nap kb. 10-15 üzenet jött. Ebből azért nem feltétlenül lenne muszáj kép alapján válogatni.

# 22: Nem tudom, hol regisztráltál, de nekem nőként első nap 200 üzenet jött. (Kép nélkül jóval kevesebb, mert hát a társkeresős ismerkedés nőknél is, férfiaknál is a külsőségekre épít, ez egyértelmű.)

Ami pedig az élőben történő ismerkedést illeti: nekem teljesen más a tapasztalatom. A magabiztos, előnytelen külsejű férfiak kimondottan sikeresek a csajozásban.

#23 Ha jól emlékszem, ez a randihely.hu volt. Mondjuk hozzáteszem, hogy egy átlagos, nem szép, nem csúnya lány képét raktam fel, akinek nem volt kint semmije a fején kívül. Egy nagyon szép lány bikinis vagy fehérneműs képpel biztosan jóval több üzenetet kapott volna.

Nem tudom, hol élsz, de én még soha sehol nem láttam előnytelen külsejű férfit nővel, függetlenül attól, hogy mennyire magabiztos.

Az a probléma, hogy annyi baromi okos ember van itt, hogy az hihetetlen, akik baromi okosan le tudják írni az orbitális baromságaikat, amit ők tanácsnak, és segítségnek definiálnak. Valójában ezek az emberek semmi mást nem csinálnak, csak a magas lóról osztják az észt. Kb. olyan a mentalitásuk, mintha a látó azt mondaná a vaknak, hogy nyisd ki a szemed és láss!

Én is szidtam már a nőket ezen az oldalon, nem szép dolog, de igaz, mert nagyon el voltam keseredve és nagyon magányos voltam, most is az vagyok. Annak, amit ezek a hozzám hasonló emberek írnak egy része igaz. A nők felszínesek, a férfiak is, az egész rohadt globalizált libsi világ, egy nagy cukormázzal leöntött élhetetlen trágya, ahol a belső értékek nem sokat érnek, a határozottságot, a dominanciát, és a másik ember elnyomására való képességet leszámítva.

Ebben a világban kell érvényesülni. Ez van. Egy ilyen világban hatalmas hátránnyal indul az olyan ember, akinek bármi lelki sérülése van. Én például bántalmazott gyermek vagyok, nulla önértékeléssel és hiába van ott a Dr. a nevem előtt, egy darab trágyának érzem magam. Ráadásul a lányok sokszor megjegyzést tettek a külsőmre viccelődtek rajta, és volt hogy durván meg is aláztak. Így nem nehéz gyűlölködni.

De vissza is kanyarodnék az elejére. Az okos emberekre, akik állítólag segítenek. Az nem segítség, hogy azt írod, menj el gyúrni, szinte mindig ez itt a hatalmas szent gráll... bocs, nem mindenki érzi jól magát egy edzőteremben a sok kigyúrt bunkó között, én sem, és egyedül még véletlenül sem mennék el, a segítség ott kezdődik, hogy meghallgatsz és eljössz velem. Persze azt nethuszárként nehéz kivitelezni, baromi okosnak lenni könnyű. Azt is könnyű leírni, hogy menj el szakemberhez. Én most járok. 30000 egy hónap pszichológusnál. A pszichiáter ingyenes, de nem biztos, hogy pszichoterápiát fogsz kapni, amire szükséged van, mert az nagyon időigényes, és az országban alig van pszichiáter szakorvos, és nem tudnak mindenkinek segíteni, hiszen az önértékelési problémák, enyhe depressziók és személyiségzavarok mellett ott van a rengeteg skizofrén, demens, súlyos depressziós stb. akik szintén rájuk várnak. Gyógyszert felírni gyorsabb, de nem megoldás.

Arról nem is beszélve, hogy nagyon nehéz bevallani azt, hogy beteg vagyok, pláne mentálisan beteg, sérült, és hozzá kell tennem, ez nem az én hibám, nem az én hibám az, hogy az egyik családtagom rendszeresen porig alázott. Persze ez a nőket nem érdekli, jogosan. Mindenkinek egészséges, és tökéletes, határozott, jóképű férfi kell. Ismétlem jogosan.

De akkor térjünk vissza pszichológusra, rájöttem kell, de kihez menjek? Ki fog segíteni? Honnan lesz rá pénzem?

Baromi könnyű okoskodni, és neten keresztül vesztesnek, idiótának, pancsernak titulálni a másik embert, aki segítségre szorul, el van keseredve, magányos, és magányában hülyeségeket írogat és ki van akadva a női nemre. Baromi könnyű leírni azt is, hogy fordulj szakemberhez. Akik ezt írják, hány embernek kerestek pszichológust? Nem gondolok itt nagy dolgokra csak azt kérdezem hány ilyen "pancsernek" írtatok privit kérdeztétek meg hol lakik és kerestetek a környéken neki szakembert? Ugyanis ez az a lépés, amit nagyon nehéz megtenni, és ez a segítség az, ami használ. Amit itt az átlag magas lóról okoskodó válaszoló csinál, a "menj el gyúrni, keress pszichológust" mantra, egy nagy semmi, nem pedig segítség. A bénának könnyű azt mondani, hogy kelj fel és járj, de kezet hánynak nyújtottatok és próbáltátok lábra segíteni?

Kiválogattam pár példát, ami elég jól szemlélteti a problémát, amint imént felvetettem:

„Ettől megkeserednek és a helyett, hogy magukon meg a hozzáállásukon javítanának inkább gyűlölik a nőket mert az könnyebb.”

Részben igaz, de baromi könnyű azt írni, hogy változtass a hozzáállásodon? Hogyan? Az átlag hozzád hasonló válaszoló, ontja magából az ilyen okosságot, de arra sem hajlandó, hogy egy szimpla önfejlesztő könyv címét megadja. Beszélünk a magas lóról és különbnek, jobbnak, érezzük magunkat, mikor belerúgunk a földön fekvőbe.

„Ha egy nő barátilag azt tanácsolná, hogy fordulj szakemberhez, egyből ellenséggé válna.”

Csak akkor igaz, ha bunkó, lekezelő, primitív stílusban írja, de ez stílustól függetlenül nem segítség csak okoskodás. Nekem is mondták ezt a barátaim, de egyik sem segített anno, pszichológust keresni, csak a rizsa ment, pedig ha anno segítenek az okoskodás helyett ma lehet, hogy boldog ember lennék. De dumálni könnyebb.

„tehát fekvőtámasz, felülés, futás pénzbe kerül? nem.”

Ezek nem oldják meg az alapproblémát, max egy ez izmaira nagyképű de továbbra is önbizalomhiányos nullát eredményeznek. Érdemes megnézni a testépítők jelentős részét.

„Sírnak, mert nem tudnak csajozni. Pedig csak egyszerűen elhamarkodnak mindent.”

18 év élettapasztalattal, nem igazán van hiteled ilyet írni, mert fogalmad sincs sem az életről, sem a magányról.

„De eszembe nem jutna sírdogálni amiért nincs csajom, mert ez engem is nővé változtatna.”

Hímsoviniszta, a nőkre nézve sértő megállapítás, de igazából a férfiakra nézve is az. Egy férfi miért nem lehet gyenge? Miért nem lehetnek nekünk érzelmeink? Miért nem lehetünk elkeseredve. Te lehet, hogy egy érzéketlen állat vagy, de én nem. Továbbá ez a mondatod, pont olyan degradáló mind a két nemre, mint azok a baromságok, amiket az elkeseredett emberek írnak ezen az oldalon, csak nekik van némi mentségük, neked nincs.

„Megértem azokat a nőket, akik nem jönnek össze velem, mert tudom magamról, h visszahúzódó, gyáva, lusta, elkényeztetett, semmirekellő , szaralak vagyok. Ezen kéne változtatnom, de nincs energiám hozzá,”

Pontosan, én is ezt éreztem, itt kell segíteni, nem pedig okoskodni, mert az nem segít, csak árt.

„mert ahhoz szükségem volna valami jó dologra, valami biztatásra, valami lendületre, valami motivációra, de ez magától nem jön, először nekem kéne erőfeszítést tenni, de egyszerűen nem tudom rászánni magam.”

Külső szemlélő is tudna segíteni, már az is hatalmas segítség lehet, ha valaki ad egy könyvet, de az igazi segítség megfogni valaki kezét és elkísérni egy szakemberhez. Csak ahhoz áldozatot is kellene hozni, és ténylegesen segíteni kell akarni. Itt viszont tényleges segítő szándékról szó sincs.

„ Valószínűleg másoknak is ez a problémájuk, a gyűlölködőknek is, csak ők nem magukban keresik a hibát, hanem másokban.”

Ami teljesen természetes dolog. Védik az amúgy is teljesen tönkrement egójukat.

„Pszicológushoz azért mennek az emberek, hogy segítséget kérjenek, ezek meg kaptak már azt bőven, de azt se fogadták meg, csak kifogásokat gyártottak (nem vagyok jóképű, gazdag, izmos, stb...).”

Igen? Kaptak segítséget? Te ezt honnan tudod? Te beszélgettél velük órák hosszat, te próbáltad tartani bennük a lelket, te kísérted őket szakemberhez? IGEN?! Vagy csak a szádat jártattad és osztottad az észt. Én egyébként valóban kaptam segítséget ezen az oldalon, de az nem abból állt, hogy menj el gyúrni, meg hogy menj pszichológushoz, hanem abból, hogy egy empatikus lány órákat beszélgetett velem facebookon, és valóban próbált segíteni, nem pedig az észt osztotta.