Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Az ő férje és az én feleségem sem akar már gyereket. De mi még igen. Mit gondoltok erről, hogy csinálunk magunknak titokban?
33 vagyok, a feleségem 31 éves és két gyerekünk van, az ő szülővárosában élünk az ő családja közelében. Mindig legalább 3-4 gyerekről álmodtam, de a feleségem nem akar már többet kettőnél. Anyagilag simán lenne rá keret, mert keresünk annyit és van annyi megtakarításunk.
A családdal elég sokat érintkezünk, anyóssal és apóssal pl 2-3 naponta találkozom, de a feleségem oldalági rokonaival (unokatesók, keresztszülők, stb.) is elég sokat, kb hetente.
Az egyik unokatestvére 25 éves csinos nő, akit már 16 éves kora óta ismerek és külsőre mindig azt láttam hogy tetszem neki és azért tisztán külsőre ő is nekem, bár a feleségem valamivel csinosabb nála. Neki egy 28 éves párja van, akivel egy közös gyerekük van, viszont ott meg a férfi nem akar már több gyereket és mindig óvszerrel szexelnek, a férfi nagyon vigyáz.
Évek óta néhány napja beszélgettünk kettesben, mikor átjött napközben, mikor csak én voltam itthon és kiderültek ezek a dolgok. Aztán a lényeg annyi, hogy jó vastag bőrrel elmondtam ami akkor és ott jutott eszembe, hogyha mindketten akarunk még gyereket, akkor össze kellene hoznunk közösen. Aztán megcsókoltam és nem tiltakozott. Az utóbbi 4 napban hat alkalommal szexeltünk és a végén mindig a puncijába élveztem mindenféle védekezés nélkül. Szeretnénk ha teherbe esne, ráadásul havi ciklus alapján vannak a legtermékenyebb napjai.
Megértem, hogy ez soha nem derülhet ki, az a gyerek sosem tudja majd meg hogy én vagyok az apja, de mivel a házastársaink korlátoznak minket egy ilyen nagy vágy beteljesítésében, ezért jogosan vettük a saját kezünkbe a dolgokat szerintem.
És igen, ettől függetlenül érzelmileg és anyagilag is kiállok a saját családom mellett és őket fogom támogatni mindig ezután is.
A másik hogy nem, a férfi nem fog rájönni abból, hogy védekezés ellenére lett a gyerek, hiszen a gumi is csak 99% védelmet nyújt.
"ezért jogosan vettük a saját kezünkbe a dolgokat szerintem. "
Hát szerintem meg rohadtul nem. Főleg, mivel házas vagy. Neked beteg az agyad...
De én is kitartok a kamu sztori mellett. Mert nem vagyok képes felfogni, hogy egy felnőtt, családos embernek ennyi esze legyen...
N25
"A másik hogy nem, a férfi nem fog rájönni abból, hogy védekezés ellenére lett a gyerek, hiszen a gumi is csak 99% védelmet nyújt."
Eltekintve a dolog morális oldaláról, hogy mennyire gerinctelen dolog egy férfit a kifejezett akarata ellenére apává (ráadásul jelen esetben "apává") tenni, csak azért, mert két másik embernek a tisztességnél és az őszinteségnél fontosabbak a saját egyéni szempontjai, ha pusztán csak a dolog technikai oldalát nézzük, akkor még ha egyből nem is fog gyanút esetleg, sokféleképpen kibukhat előbb-utóbb, hogy nem a saját gyereke.
Akár egyből születés után, egy vércsoport vizsgálat kapcsán, amit az újszülötteknél megcsinálnak rutinszerűen, ugyanis vannak olyan anya-gyerek vércsoport kombinációk, amik eleve kizárják, hogy egy bizonyos vércsoportú férfi legyen a biológiai apa.
Nem akarok rá hosszasan példákat írni, de aki középiskolai szinten képben van a vércsoportok (ABO, illetve Rh+/- rendszer) öröklődéséről, azt tudja, hogy miről beszélek.
(Nem arról, amit úgy fogalmaztál meg, hogy nem egyezik a gyerek és az apa vércsoportja, mert az könnyen előfordulhat, hanem arról, hogy a gyerek és az anya vércsoportjának az ismeretében sokszor 100 %-ban kizárható egy bizonyos vércsoportú biológiai apa. Ilyenkor DNS tesz is felesleges az apaság kizárásához.)
De én is tudok olyan esetről, ahol a férfi magánúton DNS tesztet csináltatott a nő tudta nélkül, miután feltételezte, hogy nem tőle fogant a második gyerekük védekezés mellett.
Ha az unokatestvér férje rájönne, hogy mástól esett teherbe a felesége, jó eséllyel elhagyná, aztán a szeretőd nevelhetné egyedül a ti közös gyereketeket, és az is lehet, hogy ha úgy alakul a kapcsolatotok, vagy egyszer olyan állapotba kerül lelkileg, pszichésen, akkor borítaná a bilit, és a te feleségednek is megmondaná, hogy kitől fogant a második gyereke, aki ugyanígy boríthatná az egész házasságotokat, ha ezt nem tudná feldolgozni és megbocsátani.
A végén járhatnál akár úgy, hogy igaz, hogy van három biológiai értelemben vett gyereked, csak gyakorlatilag egyiket sem neveled, és a mindennapokban nem töltöd be az apa szerepét az életükben, csak a "vasárnapi apukáét".
Másrészt ha bármelyik gyereked felnőtt korban szembesül azzal, hogy hány testvére is van valójában, vagy pláne azzal, nem az a vér szerinti apja, akit addig annak hitt (mondjuk egy Hellinger féle családállítás kapcsán), akkor esetleg eljátszhatod a velük való jó kapcsolatodat és a bizalmukat egy életre velük.
Nekem is van olyan barátnőm, aki most, felnőtt fejjel, a gyermekvállalás küszöbén próbálja feldolgozni közel egy éve, hogy nem az az édesapja, akit eddig annak hitt. Neki egy látó próbálta elmondani nagyon finoman, hogy van valami olyan komoly, és olyan súlyú családi titok az életében, amiről fontos lenne tudnia az igazságot, de nem akarta ő konkrétan szembesíteni vele, ezért tanácsolta, hogy menjen el egy Hellinger-féle családállításra, mert ott utána kap a pszichológustól segítséget, hogy fel tudja dolgozni, amivel szembesül.
Ott kiderült, hogy a testvérével ellentétben neki más az apja, mert az anyukájának volt egy nagy szerelme, szeretője, akiért el akarta hagyni a férjét, de végül mégsem tette, többé kevésbé családi nyomásra. A barátnőm egész életében azt érezte, hogy se az anyja, se az apja nem szereti annyira, mint a bátyját, de ő annak tudta be, hogy biztos fiút akartak helyette is, közben meg azért kezelték máshogy, mert az apja tudta, hogy nem a saját gyereke, ráadásul a puszta létezésével egész életében a felesége félrelépésére emlékeztette, az anyát meg arra, hogy nem merte felvállalni, hogy kilép a boldogtalan házasságból és a szerelemét választja.
Egyébként ha képes lennél egy ennyire etikátlan dolgot megtenni, esetleg gondolj bele, hogy ha olyan nőt választottál, akinek hasonló a morális értékrendje és a hűséghez való viszonya, akkor te sem tudhatod, hogy a két gyerekedből hánynak vagy te a biológiai apja.
(Különböző orvosi statisztikákon alapuló becslések szerint a gyerekek 8-15 %-ának nem az a férfi a biológiai apja, aki annak hiszi magát, és ebben a tudatban szereti és neveli őket.)
Neked milyen érzés lenne, ha tudnád, hogy te is egy vagy közülük, mert a feleséged is úgy gondolkozott, hogy úgysem tudod majd meg soha?
A genetikai hasonlóságról meg annyit, hogy az öcsém nagyobbik lánya annyira hasonlít rám, a nagynénjére, hogy amikor kisebb korában hármasban voltunk valahol, akkor mindenki, aki nem ismert minket, magától értetődőnek vette, hogy én vagyok az anyukája. (Nekem eleinte roppant kínos volt, mikor pl. egy fagyizóban tőlem kérdezték meg, hogy mit kér a kislányom, az utcán nekem mondták, hogy megsimogathatja ám a kiskutyájukat, ha akarja, vagy nekem dicsérték meg a játszótéren, játszóházban stb., hogy milyen szép kislány, milyen nagy szókincse van ennyi idősen stb. meg mennyire hasonlít rám, miközben ott álldogált mellettem az igazi anyukája, de szerencsére a sógornőmmel jó viszonyban vagyunk, meg nyilván tudta, hogy nem tehetek róla, szóval nem sértődött ezeken az eseteken, a végén már poénnak vette, hogy "na, ezek is azt hitték, hogy ...", meg azt is, hogy a gyerekkori fotóimat látva az ő rokonsága is rácsodálkozott, hogy kiköpött olyan a gyerek, mint én kiskoromban.
Az anyukájára se arcra, se testalkatra nem hasonlít egyáltalán, annyira apai ágon örökölte a vonásait. Csak mi annyival vagyunk szerencsésebb helyzetben, mintha férfi lennék, hogy nyilván senkiben nem merült fel, hogy a sógornőm velem csalta meg az öcsémet.
Válaszolnál esetleg őszintén arra a kérdésre, hogy szerinted joga van-e egy férfinak tudni, hogy az általa sajátjaként várt és nevelt gyerek valóban az övé-e, illetve joga van-e egy gyereknek tudni az igazságot azzal kapcsolatban, hogy ki az apja?
#10-es es #17-es vagyok...Igen, regen benne volt a feleseged a 3-4 gyerekben? Ezen az alapon akkor nem parazol attol, h ha az unokahug most benne van abban, h tartsatok titokban a kozos gyereketeket, akkor kesobb nem fogja boritani a bilit, ha neki ugy fog tetszeni? Meg csak 25 eves, ugyh siman valtozhat kesobb a hozzaallasa, plane, ha a hazassaga tropara megy, m a ferje nem fogja elfogadni, ha teherbe esik...Ezen nem gondolkodtal meg?
Persze, Te azt hiszed, h mindenki orulni fog. De ez a te szemszoged. abba sem gondolsz bele, h azert orulnek, m hazugsagban elnek? Igaza van a 22-es valaszolonak. Mi van ha Te lennel az o helyukben? Ok is tuti mosolyognanak, de ha megtudnad az igazat, akkor Te is kikeszulnel.
De persze, ha neked van ennyi bor a kepeden, es vagy ennyire gatlastalan, h kepes vagy ugy a feleseged szemeb nezni, mintha mi sem tortent volna, az mar a Te dolgod. En tuti szembekopnem magam ilyen tett utan, es melysegesen elsullyednek. Ebben csak az agaz, h a gyerekeid ilyen apa-minta mellett nonek fel...
Eleg fura, h tudsz igy boldogan elni, h korulotted mindenki hazugsagban van tartva. En egyszer tartottam hazugsagban vkit, de valahanyszor tukorbe neztem, gyuloltem magam emiatt, es inkabb veget vetettem a kapcsolatnak emiatt. De ha Te magaddal ilyen jol el tudsz szamolni, akkor az csak rolad allit ki bizonyitvanyt...
Te nagyon beteg vagy, valakinek fel kellene világosítania a feleségedet milyen utolsó mocsokkal van együtt.
Sok sikert, még tízet! Aztán majd a 99%-os óvszer statisztikával kimagyarázátok.
22-23: Mindent amit írtál, én is számításba vettem. Amiket te írtál, azok a legrosszabb lehetőségek, amiket köszönöm hogy ennyire kiemelsz, de a megtörténésükre minimális esélyt látok.
A legeslegesélyesebbnek azt tartom, hogy soha semmi nem derül ki és úgy halunk meg vele, hogy kettőnkön kívül senki más nem tudja majd, hogy a gyerek kitől van.
Ha máshogy alakul, akkor máshogy alakul. Vállaltam a kockázatot.
25: Nem hoz ez lázba. De szeretnék még a mostani 2-nél több gyereket magamnak. (Nem, nem spermadonorként.) És a feleségem ezt nem engedi, viszont találtam hozzá megbízható partnert a környezetemben. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor pedig senkinek nem esik bántódása.
Azt pedig tényleg furcsának tartom mekkora angyalokkal, erkölcsi magaslaton álló lényekkel vagyok "hál Istennek" körülvéve itt is.
27: Bocs, ha még nem írtam le háromszor. Biológiailag én leszek az apja. Az én spermámból és az ő petéjéből jön létre majd a gyerek, az én genetikai örökségemet hordozza magában majd. Ráadásul havi többször láthatom majd esélyesen így is.
Ennél többet sem bánnék, de igazából nekem ez is elég.
Nem vagy normális, ez most már biztos. Ki a szart érdekel, hogy biológiailag te leszel az apja, ha egyszer nem te leszel az "apja". Elég kicsavart gondolkodásmód.
Te nagy ívből tojsz a gyerekre, csak kell hogy valakibe tovább örökítsd magad. Mi vagy te?!
Tudod ez olyan, hogy ha kiderülne az apámról, hogy nem az apám, akkor tojnék rá. Egész életemben ő volt az apám, még ha biológiailag nem is. Az apa számomra nem azt jelenti, aki megcsinált.. Az apa számomra az, aki egész életemben mellettem állt, felnevelt, szeretett.
Neked nem lesz gyereked. Lesz valaki, aki továbbörökli a génjeidet, de ennyi. Ő nem a te gyereked, ahogy te sem vagy az ő apja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!