Szerintetek ebből már nem lesz normális barátság? 22L

Próbálom röviden.

Megismertem egy srácot, akivel jóban lettem. Nekem, neki is volt kapcsolata. Én a megismerkedésünk után 1 évvel szakítottam. Természetesen nem miatta, semmi köze hozzá. Miután szakítottam, nagyon elkezdett közeledni. Túlságosan barátságos lett. Az elején fura volt, kissé feszengtem is, hogy most mi is van? Aztán viszont megkedveltem, jókat tudtunk beszélgetni, megértettük egymást. Olyasmiket, amiket a barátnőjével, nem tudott. Akkor is nyögött be dolgokat, hogy ez meg az nem jó, látszott, hogy nagyon önbizalomhiányos. Aztán már olyasmiket is mondott, hogy se a lány, se a család nem nézi semmibe pl. a munkáját. Sokszor pedzegette, hogy mi lenne ha mi ketten együtt...vajon milyen lenne? Illetve ha más lenne a helyzet, ez lenne, meg az lenne... Viszont mire kiépítette ezt a bizalmi kapcsolatot (sőt, arról is szó volt, hogy majd leülünk dumálni, de komolyan), úgy érzem kiszállt belőle. Ha találkozunk, beszélgetünk, látom rajtam rajta, hogy feszeng, nem néz a szemembe úgy. Zavarba van, kérdez a pasikról, még noszogat is, hogy már ideje lenne, hogy legyen valakim, de amikor bevágom, hogy van, aki tetszik, csak néz rám, pofavágás a válasz. Kimértebb lett velem. Pl. jó ideje dolgozik, de egy szót sem szólt róla. Jó, persze, az ő dolga, de akkor mit papolt nekem anno a bizalomról? Néha olyan, mintha kerülne. Keveset beszélünk, ami ok, legyen, de nem értem, hogy mi ez. 2 hónapja még nagyon utánam sóvárgott, megint. Persze emlékeztettem rá, hogy van kapcsolata.

Miért van az, hogy mostanság, főleg mióta kitárulkozott nekem, ilyen fura, rövidre fogja a beszélgetést, 'leráz', ha beszélgetünk is, komolyabb, flegmább, idegesebb, beszél, de mintha erőltetett lenne, amitől én is kellemetlenül érzem magam. Most elhatározta, hogy kivon az életéből?

Megmutatja az érzékenyebb énjét, aztán az érdektelen, nemtörődömet? Gyerekes egy ilyen ember és kész?