Mit tennétek, ha kiderülne, hogy a párotok -elég fiatalon- rákos? Ffi

Mást szerintem nem nagyon.

Legyél mellette,biztasd.

A továbbiakban te már sajnos többet nem tehetsz.Ez már rajta(a szervezetén) és Istenen múlik.

Sok sikert és jobbulást neki.

Sok-sok programot szervezni a szabadidőtökben és hasznosan eltölteni az időt, szeretetben!

Emellett ha nem úgy étkeztek, akkor átállni az egészséges életmódra (sok-sok zöldség és gyümölcs, teljes kiőrlésű ételek, kevés tejtermék, minimális hús) - egy egészséges szervezet bármilyen betegség ellen könnyebben veszi fel a harcot!

Szomorú lennék de próbálnám tartani magam és pozitív maradni. Segíteném a gyógyulásban, ahogy csak tudom.

Nagyon drukkolok a párodnak, hogy felépüljön!

OFF:

"sok-sok zöldség és gyümölcs, teljes kiőrlésű ételek, kevés tejtermék, minimális hús" - Ez a kevés tejtermék és a sok zöldség kivételével nem egészséges.

Igaz a kérdésed arra vonatkozik, hogy mit tennénk, ha a párunkról derülne ez ki, de én most a másik oldalról fogok válaszolni, remélem nem baj.

Ahhoz, hogy erre a kérdésre jó választ lehessen adni, ismernünk kéne a párodat. Egy ilyen helyzetre mindenki máshogy reagál, ezért jobb híján megosztok pár gondolatot, hogy nekem mi segített annak idején és mi segít mind a mai napig. (19 éves voltam, amikor először találtak nálam rosszindulatú daganatot.) Persze ezek lehet nála nem működnének, de ha csak egy fél mondat eszedbe juttat valamit, már megérte leírni.

Az eddigi válaszolók jó dolgokat mondanak, ha csak egy rövid időre sikerül elterelni a figyelmét és kicsit felvidítani valamilyen programmal, akkor már az nagy segítség. Ezt kiegészíteném annyival, hogy azért nagyon ne erőltesd rá, bármennyire is jó ötletnek tűnik.

Próbáld meg felvenni az ő ritmusát. Például ha beszélni szeretne róla, akkor úgyis szólni fog, ilyenkor ugye a legnagyobb segítség, ha meghallgatod. De ha nem akar, akkor ne erőltesd, engem ezzel az elején ki lehetett kergetni a világból és csak még jobban magamba fordultam. Biztos lesznek olyan időszakok, amikor befordul és nem akar semmit se csinálni, ez nem feltétlenül baj, segíthet feldolgozni a helyzetet. Nekem ilyenkor már annyi elég volt, hogy ha szépen csöndben ültünk egymás mellett, csak a tudat is jót tett, hogy nem vagyok egyedül.

Ne éreztesd vele és tekints úgy rá, mint egy kiszolgáltatott betegre, aki állandó segítségre szorul. Természetes, hogy minél több terhet szeretnél levenni a válláról, de lehet, hogy lesznek dolgok, amiket majd maga akar megcsinálni, akármennyire értelmetlennek tűnik. Legalábbis velem így van, nagyobb megrázkódtatások után apróságok által érzem azt, hogy nem vagyok teljesen tehetetlen és kiszolgáltatott, igenis képes vagyok magamat ellátni, gyógyulni és folytatni az életemet.

Lehet érdemes lenne keresni egy pszichológust, akinek van tapasztalata daganatos betegekkel, ha a párod hajlandó elmenni, akkor segíthet.

Ó igen, jut eszembe, az egyik válaszoló azt tanácsolta, hogy beszélj az orvosával a várható fejleményekről. Ezt egyetlen egy esetben tartom jó ötletnek, akkor, ha a pároddal együtt beszéltek vele. Még véletlenül se akciózz a háta mögött, egy ilyen eset után a saját apámat raktam helyre, annyit ért csak el ezzel, hogy azóta egyedül járok minden kontrollra és vizsgálatra.

Egy dolog még: ne feledkezz meg magadról se, nehogy belerokkanj. Ha kezd túl sok minden felhalmozódni és nem tudsz vele mit kezdeni, akkor beszélj valakivel erről a helyzetről és arról, hogy te hogy éled meg. Akár egy szakemberrel, akár egy jó baráttal, de tényleg ne érezd magad attól rosszul, ha segítséget kérsz.

Nagyon sok erőt és kitartást kívánok mindkettőtöknek!