Talán saját magamon sem tudok normálisan kiigazodni. Így felesleges egyáltalán küzdeni azért, hogy legyen kapcsolatom?

Most érzem azt igazán, hogy teljesen össze vissza van az életem és azt sem tudom, hogy mit akarok. Egyetemre járok, de nem érzem úgy, hogy képes vagyok elvégezni azt a szakot amire járok és ami egyben az a szak is amit már általános iskolás koromban elterveztem, hogy ide szeretnék járni és ezt szeretném elvégezni. Imádok sportolni, ha lehetne minden időmet azzal tölteném és legszívesebben sportoló lettem volna, de ez sajnos nem jött össze. Nincs egy olyan alakom, hogy ha valaki rám néz akkor azt mondja, hogy hú ez a srác melyik Olimpiai sportág bajnoka, de ezzel sajnos nem tudok mit csinálni, pedig a terheléseket rendesen bírom. Ami a legjobban bánt, hogy nem tudom, hogy miért érzem ilyen nehéznek a szakomat, mikor én mindig is úgy gondoltam, hogy jó ötleteim vannak és kreatív vagyok. Mindenki akiről tudom, hogy magas az IQ-ja korrekten járja az egyetemet erre épp csak én nem vagyok képes, pedig az én IQ szintem is kimagasló, ez legtöbbször pont a sportpályán mutatkozik, hogy szinte mindig sikerül az ellenfél előtt lépkednem 1-el vagy azon, hogy gyorsan tudok reagálni egy szóviccre, hülyeségre. A lányok terén sem sikerült még sajnos elérnem szinte semmit, bármit is próbáltam tenni, sokszor még esélyt sem kaptam és nem tudom, hogy miért, ennyire csak nem lehet ronda. Korrektül nem bunkón közeledtem egyikükhöz sem, de mégse jött össze, a legtöbb amit elértem eddig az néhány csók, de az is csak egy randiféleségen. Amit lehet azt mindig megteszem adok magamra, próbálok szép ruhákban járni, jó parfümöt használni, de mégsem elég. Egyszerűen nem értem az egész dolgot, talán az életemet sem, hogy hol hibázok állandóan. Szerencsére olyan családból származom, hogy ha szólok, hogy erre szükségem van, akkor a szüleimtől megkapom az összeget, de mindig tudomásul vettem, ha azt mondták, hogy nem és sose voltam az a követelőzős fajta, részben talán a nevelésem miatt sem, de pl imádok autót vezetni végül is melyik férfi nem, de csak akkor kérem el az autót, ha tényleg szükségem van rá, soha meg nem említettem, hogy mikor vennétek nekem egyet, mert tudom, hogy nem illik visszaélnem semmilyen jobb helyzettel, nekem nem fér rá a képemre míg rengeteg helyen azt látom, hogy követelőznek és a végén megkapják és mégis ezek az emberek kelendőbbek. Nekem is egy utolsó bunkónak kéne lennem mutogatni magam mindenhol, hogy nekem ilyenem van meg itt nyaraltam? Megvédem magam ha az kell, ha azt érzem, hogy sok amit művelnek velem, de próbálom kerülni a bajt és a konfliktust. A kezemen 350000Ft-os fehérarany-arany karkötő van, de szó nélkül leezüstözték, hogy ,,Azért az ezüst is szép''. Kissé bántó, hogy semmit nem néznek ki az emberekből, de nem azt mondtam, hogy he nézd már meg jobban, hogy miről beszélsz, hanem inkább meg se hallottam és odébb jöttem. Vagy lehet, hogy nekem egy másik korban kellett volna születnem és abszolút nem ide való vagyok? 19F

U.I. Én azért megköszönöm ha elolvastad, ezt a sok nyavalygást, vagy akármi is legyen ez. Sose panaszkodom, de úgy érzem ezt most ki kellett írnom ide, mert ez így tovább nem mehet.