Nem is tudom melyik kategóriába írjam, de remélem képes lenne valaki segíteni nekem. Mi a frász baja van velem? 22N

Talán furán hangzik a kérdés, de hát ez van.

Az a megérzésem, hogy az egyik barátom érzelmeket táplál irántam. Rákérdezni nem fogok semmire, mert kapcsolata van és még félreérti. Pont azért kérdezem tőletek, hisz azért jó lenne tudni miért viselkedik így mostanában és hogyan is viszonyuljak ehhez a továbbiakban.

Kb. 4 éve ismerem. 2 éve nagyon sokszor mondhatni jelét adta, meg mondta mikor bátrabb volt, hogy vonzódik hozzám. Semlegesen fogadtam.

Régebben többet találkoztunk, beszélgettünk. Ha összefutottunk bárhol az utcán is csevegtünk. Ha vártam a buszt és arra járt, megvárta míg felszállok, addig pedig beszélgettünk.

Egy ideje furán viselkedik velem. Kedves, aranyos, de valami furát érzek a kisugárzásában. Nincs annyi melegség benne. Feszeng érzem rajta.

Felhozok pár példát:

- Neten beszélgettünk. Nagyon megnyílt és mondott olyasmiket, amivel kettőnkre célzott. Hogy ha tegyük fel most nem lenne ilyen helyzetben, legszívesebben velem lenne. Meg hogy vajon mi együtt milyen párost alkotnánk? Illetve sok más ilyesmit. De ez nem az első ilyen eset. Vannak ilyen időszakai.

- Összefutunk az utcán. Látom, hogy kényelmetlenül érzi magát velem, tollászkodik, vakarózik, nem néz a szemembe, inkább bárhová, csak ne a szemembe kelljen. Persze rám is néz, de sok az oldalpillantás részéről. Én ha valakivel, bárki mással beszélek, az adott emberre koncentrálok, nem a járókelőkre, meg bámulok össze-vissza...

- A minap beszélgettünk az utcán és hirtelen csak megindult, majd hátraköszönt. Mondhatni otthagyott. Ő jön oda hozzám, mégis én érzem úgy, hogy zavarom a jelenlétemmel, terhelem. Látom rajta, hogy úgy már menne, pedig 5 percet ha dumálunk.

- Néha mintha kerülne is. Inkább elsurran, mint odajöjjön köszönni, vagy azt hiszi olyan hülye vagyok, hogy nem látom őt.

- Tegnapelőtt beszélünk neten ugyancsak, erre írom neki, hogy feljöhettél volna ezért és ezért (fontos dolog lett volna)... Mire fogja magát és lelép. Mármint elköszön, írja: "Bocsánat, de most megyek, dolgom van. Szia. :(" Elmenekül a helyzet elől...

- Aztán olyan is volt, hogy ő maga akart beszélgetni bizonyos dolgokról, persze azt se sikerült összehozni...(még?)

Olyan, mintha mindig lefelé rázna, miközben én nem is keresem, nem értem miért kell így viselkedni?

Egyik pillanatban azt mutatja, hogy akarna valamit, a másikban meg mint egy kisgyerek... Látom rajta, hogy minden baja összejön, ha megáll velem beszélni.

Nekem is kellemetlen, hogy beszélek vele, ő meg mint aki tetves, vakarózik, meg bolhászkodik, mindenkit bámul én meg állok, mint fax a lakodalomba...Tudja, emlékszik miket mondok neki, tehát figyel rám gondolom valamennyire, de engem zavar, hogy ilyen furcsa...

Van valami baja velem szerintetek?