Lehet az érzéseinket irányítani? Azt mondják az agyban dől el minden.

A kerdes jo.

Amikor egyszer nehany napra sikerult raereznem, hogy milyen a feltetel nelkuli szeretet, kb. olyan erzes volt, hogy ferfit meg nem szerettem, de nem is erintettem soha.

Nem vagyok szerelmes a férjembe. Nem is voltam.

Viszont szeretem, imádom. A legjobb társ, barát, szerető, apuka. A másik felem. Senkivel nem volt ilyen jó. Csak vele tudom elképzelni az életemet, az öregkoromat. Több, mint 20 év telt el már így.

Nekem jó szokásom irányítani őket, de pont az ellentettjét szeretném elérni vele. Ha valakit nagyon megkedvelek akkor általában elképzelek dolgokat. Ilyen például az, hogy megbánt vagy nem jelentek neki semmit(ami lehet így is van), és ezáltal alább hagy a kedvelés amit érzek többnyire.

Szerelemben viszont nem lehet elérni, hogy ne legyél szerelmes csak úgy, meg azt se, hogy az legyél.. Ha nem vonzódsz hozzá testileg akkor nagyon nehezen tud kialakulni a szerelem ott.

Ahhoz, hogy az ember szerelmes legyen, először önmagával kell rendben lennie. Meg kell tudni engedni magunknak ezt az érzést. Általában azok nem mernek elszerelmesedni, akik úgy érzik, hogy ők "nem érdemlik meg", vagy túlságosan félnek, hogy elveszíthetik a másikat. Nekem is nagyon nehezen ment megengedni magamnak az érzéseket, és még mindig tele vagyok bizonytalansággal, félelemmel...

Szóval ha egyébként minden stimmel, megvan a szeretet és a szexuális vágy is, akkor tulajdonképpen csak annyi hiányzik, hogy megengedd magadnak az érzést... Persze ez nem mindig olyan egyszerű.