Aki azt mondja, hogy neki nem számít a külső (egyáltalán! ), az jött már össze (vagy összejönne) olyannal, akinek bármilyen külső tulajdonsága, illetve külsőben megmutatkozó egyéb tulajdonsága taszította, undorodott tőle?

Mikor először megláttam azt a férfit, aki később életem első nagy szerelme lett, az volt az első gondolatom, hogy ha nem ismertem volna meg már előtte levelezés alapján és nem találtam volna olyan vonzónak az egyéniségét, a külseje alapján messzire elkerülném.

Egyébként szerintem olyan szintem szinte mindenkinek számít a külső, hogy két ismeretlen körül a neki jobban tetszőn akad meg először a tekintete, őt veszi észre hamarabb.

Ha taszít, undorodom, nem jövök vele össze. Ha összejöttem, azaz megkedveltem, megszerettem, akkor már nem fog taszítani, nem fogok tőle undorodni.

Nekem is volt egy nagy szerelmem, látatlanban (neten) hihetetlen hatással volt rám, aztán láttam róla egy nehezen kivehető képet, és csak azért imádkoztam, hogy élőben ne olyan legyen. Nem olyan volt. Sokkal rosszabb. Ha nem ismertem volna a személyiségét, biztos nem őt választottam volna.

Magam is hátul álltam a sorban, amikor szépséget osztogatták, és én mindig azt mondom, hogy a netes ismerkedést nekünk, csúnyáknak találták fel.