Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti mihez kezdenétek? Adna valaki tanácsot? 22N
Szóval a fiúbarátommal kölcsönösen szimpatizálunk egymással és vonzódunk egymáshoz. Van barátnője. Ő már nem egszer tálalt nekem, de hogy mi lesz a jövőben tettek terén, nem tudom. Én ezeket a dolgokat elhallgatom...
Viszont sokszor előfordul, hogy nagyon zavart, bamba leszek a közelébe, ahogy ő is az enyémbe. Míg egyszer simán beszélünk, tartom a szemkontaktust, máskor totál hülyén érzem magam, mint egy 14 éves kislány, pedig 22 vagyok.
Őszintén, míg egyszer nagyon normálisan elbeszélgetünk, máskor nagyon kényelmetlenül érzem magam a társaságában. De rajta is ezt látom, sokszor ő lép le előbb, főleg mikor jön az a bizonyos néma csend...
Na most, soha semmi nem történt köztünk, nem is fog, csak van ez az egész, ez a vibrálás köztünk, amitől nen tudok szabadulni. Persze ő ezt nem tudja, nem vagyok se hülye, se kavarógép. Az a baj, hogy nem tudok tőle szabadulni. Talán mert látom rajta is, hogy menekülne hozzám szíve szerint. Erről őszintén sosem beszéltünk. Voltak célzások, kijelentések, de konkrétan, egyenesen sosem sikerült letisztázni. Elbeszélünk egymás mellett. Észrevettem, hogy boldogtalan... Azaz nagyon ez jött le a legutóbbi beszélgetésünkből.
Jóban vagyunk, nem szeretnék vele emiatt örökre elvágni minden szálat, talán mert ő nekem az "igazi", amiről ő dettó mit sem tud, nem is fog.
Szerintem ő is érez valamit irántam, de... Mert sokkal több mindent mond nekem, olyan intim és bensőséges dolgokat, amiket szingliként is merészség kimondani, nemhogy így...
Én ebből nem látok kiutat. Sajnos mint férfi 1. helyen áll nálam. Hiába van rajta kívül legalább 10 pasi, aki teszi a szépet, udvarolgat, csak ideig-óráig tudnak lekötni. Ha meglátom, vagy megérzem a jelenlétét a gyomrom görcsbe rándul, és hiába vagyunk jóban meg minden, csak makogok néha, mint egy nyomi, aki nem beszéli rendesen a magyart. Utálom, hogy néha ilyen szerencsétlen vagyok, pedig mással ilyen bénázás nem fordul elő. Nem vagyok izgulós, de mióta van ő, lett egy kis gyomoridegem.
Talán ha kimutatom az érzéseimet, bevallok dolgokat, teszek az " ügyért", már velem lenne. De én ilyesmire nem lennék képes, inkább legyen 1000x rosszabb, mint most, de nem leszek gerinctelen.
Látom, hogy a kapcsolata nem jó...Hogy mi miatt van vele, nem tudom, de úgy tűnik nem a szerelem, inkább megszokás. Tettek terén nagyon 'betoji', simán kinézem belőle, hogy sajnálja a lányt, vagy tart a konfrontálódástól, a "jaj, ki mit fog mondani, gondolni, ha szakítok" helyzettől. Nem bírja a kritikát. Többször mondott/kérdezett olyanokat, hogy: "jó lenne együtt", "én szeretném e, belemennék e?", "egy olyan bnő kellene neki, mint én", "ha szabad lenne el mennék e vele x helyre ahol új életet kezdenénk?" stb. Ezt komolyan is gondolja, de hogy pontosan miért, nem tudom, mivel nem nagyon merek erről beszélni...De ahogy észrevettem, ő sem. Mármint halasztja az erről való beszélgetést. Egymás mellett vagyunk többször, de látom, hogy akar meg nem is beszélni erről. Mindig mondja, nem felejti el, hogy szeretne komolyan társalogni, de húzza az időt, mert elfoglalt most... Magyarán várja a megfelelő időpontot. Nem értem.
Annyit tudok, hogy néha úgy érzem jó lenne kimondani dolgokat és hagyni egymást. Aztán eszembe jut, hogy de akkor talán soha többé nem beszélnék vele... Nagyon nehéz helyzet.
Ti mihez kezdenétek? Komoly válaszokat, ha kérhetem.
Mit szabad tennem egyáltalán? Eddig maradt a háttérbe vonulás, de ez örökre nem maradhat így. Ez így már nagyon nyomasztó.
Anno valami hasonló szituban voltam jó barátommal én is. Ez alapján és a leírtak alapján próbálok tanácsot adni, nem tudom, érsz-e vele valamit, elvégre nyilván nem azonos a két helyzet, de hátha. :)
A miért van a lánnyal részre, ha ilyen kis "betoji", könnyen megeshet, hogy némi kapcsolatfüggés is befigyel: egyszer kényelmesebb volt azt mondani, hogy legyenek együtt, mert inkább legyen valaki, mint ne, most pedig már nem tudja, hogyan lépjen ki. Mert egyrészt, fél az ismeretlentől (mivel szavakban nem válaszolsz neki, nem tudja, ott vagy-e, ha kellesz, és ugye két szék közül a pad alá....). Másrészt, ha nem egy tapló dög, és gondolom nem az, akkor sajoghat a lelkiismerete, hogy kacsingat feléd, de sajnálja párját, mert nyilván ő még szereti a srácot, és jajj mi lesz vele... Nálunk pl. valami ilyesmi is volt a képben.
Viszont egy dolgot le kell tisztáznod magadban. Előre is bocsánat, ha nyersz leszek, nem sértegetni akarlak. :)
Az, hogy nem mondod ki, hogy persze, szereted, legyetek együtt, az nem azt jelenti, hogy egyenes gerinccel állhatsz, mert te aztán nem rondítasz bele semmibe. Ez nem így megy. Az, hogy nem mondasz semmit, egy dolog, az csak arra jó, hogy bizonytalanságban tartsd a srácot. De a vibrálás, a szikra, a vonzódás megvan, és nyilván nem hülye, ezt ő is érzi. Plusz, mivel barátok is vagytok, a bensőséges kapcsolat is megvan... ezt te magad írtad. A megcsalás nem csak ott kezdődik, hogy rámászol-e, vagy ő kikezd-e veled. A megcsalás fejben, lélekben indul, és ez bizony köztetek bőven meglehet, a leírtak alapján. Tehát ezzel most csak kínzod magadat és őt is, mert a fejedet rázod, de közben minden porcikáddal sugárzod, hogy nem mondasz nemet...
Nyilván a srác nem mer beszélni, hasonló okokból, mint te: fél, hogy ha nemet mondasz, azért veszít el, ha igent mondasz, esetleg nem jön össze, és azért... gondolom, hasonló lehet benned is, plusz a lelkiismeret, hogy ő foglalt. De kerülgetni a forró kását rosszabb. Sokkal.
Hogy mit tehetsz?
Egyrészt, amit te is felvetettél: megszakítasz minden kapcsolatot, mert nem akarsz belerondítani a párkapcsolatba, és elveszíted, mint barátot, de hű maradtál az erkölcseidhez.
A másik véglet, hogy önző leszel ezen a téren, és a saját boldogságodat minden elé helyezed, és belevágsz - ez esetben is komoly elszántság kell, hiszen neked kell kimondani, hogy nem leszel harmadik, szakítson a kedvedért. Ami most így nagyon csúnyán hangzik leírva, de ez is egy lehetőség.
Köztes megoldásként ott van az, hogy megmondod, hogy _így_ nem akarsz tőle semmit, hogy foglalt, vonzódás ide vagy oda - finom utalás arra, hogyha komolyan gondolja, előbb zárja le a jelenlegit, és utána tárgyaljátok meg. Ezt kérdéses, hogy megteszi-e, hiszen akkor megint ott a fent leírt két szék esete, nem lehet benne biztos, hogy ott leszel neki.
Másik köztes verzió, hogy világossá teszed, hogy barátságra vágysz és pont, ezzel nem rondítasz a kapcsolatba semmilyen téren, viszont a saját dilemmád megmarad, hiszen továbbra is marad a vonzódsz-de-nemlehet dolog.
Én személy szerint azt mondanám, hogy a fenti dolog lenne a legcélravezetőbb, amivel talán döntésre kényszerítheted: ne akarjon semmi többet, ha mással van, és ne csak háttérbe vonulj, de szorítsd vissza kettőtök kapcsolatát. Nem kell megszakítani a barátságot, csak érezze azt, hogy nem játszhat veled örökké. Hiszen neki ez így kényelmes, van barátnője, te meg a lelki társa, és nem kell választania.....
A legfontosabb mindenképpen az, hogy TE merj beszélgetni a dolgokról. Mert ha te is halasztod, és ő is, abból nem sül ki semmi jó. Higgy nekem.
(És ha már saját példáról beszéltem: én anno nem mertem-akartam döntésre kényszeríteni az illetőt, még ilyen téren sem, hogy addig ne, míg... Utalgattam, de a beszélgetést mindketten kerültük. A vége az lett, hogy a túl feszült helyzetben szépen lassan egymást is kerülni kezdtük, túl kényelmetlen volt ez a fél-barátság, és elvesztettük egymást.
Bár a teljes történethez hozzá tartozik, hogy később rájött, hogy hülye volt. Mára már együtt vagyunk, és közös jövőt tervezünk, de elvesztegettünk egy évet, és rengeteg szenvedéssel járt, illetve olyan szinten elvesztettük egymásban a bizalmat, hogy nagyon nehéz újra építeni.)
Neked ezt a részét nem kívánom, így azt mondom, ne hagyd elsikkadni! Hallgass a szívedre!
25N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!