Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Az önbecsülés csak rajtunk múlik. Vélemény?
Sosem voltam sikeres a lányoknál, mert nem vagyok jóképű, sem magas és kigyúrt.
Annak idején a sok kudarc eléggé megviselt, volt hogy rondának, értéktelennek képzeltem magam.
Mindennek ellenére az utóbbi években szépen lassan eljutottam oda, ahol most tartok. Van rendes állásom, rendszeresen sportolok, és nem vagyok jóképű, de a rondától is igen messze állok...
Sosem a "jócsajoknál" próbálkoztam. Pár hete regisztráltam egy társkeresőre, és ismét tapasztaltam, amit korábban. Azzal a különbséggel, hogy már nem magamban keresem a hibát. Ha egy lány pl. 80 kiló és létminimumból él, úgy hogy még ehhez is kidolgozza a belét, de én kevés vagyok neki, akkor csak sok szerencsét tudok neki kívánni. És hasonszőrű barátnőinek.
Hiszen tudom, hogy az ő önértékelésük van eltorzulva, nem pedig én vagyok olyan pasi, aki egyszerűen kevés nekik.
Természetesen nem a nőket hibáztatom, mert nem jöhet be az ember mindenkinek... de aki annyira kicsinyes, hogy csak jópasikkal hajlandó komolyan szóba állni, azért úgy gondolom, hogy nem kár. Kivételt eddig csak 1-et, 2-őt találtam a több százból és ez eléggé kiábrándító.
Szumma szummárum: sikerélmények nélkül is sikerült helyre állítanom az önbecsülésem. Nem tekintem magam olyan pasinak, ahogy kezelnek engem.
Azért írtam le, hogy hátha segítek ezzel más embereken is.
Nincs semmilyen trükk, sem "személyiségfejlesztő tréning" és egyéb hülyeségek. Csak sok mindent megteszek, és körbe nézek: látom, hogy nem vagyok átlag alatti. Ezért a rám nézve degradáló viselkedésnek nem tulajdonítok jelentőséget.
válasza:igazad van :)
és örülök hogy van egy normális felfogású férfi az oldalon :D
sok sikert a társkereséshez!
válasza:Szivbol szeretnek neked gratulalni!
Jol irod, az onbecsules belulrol fakad. Sokan egy parkapcsolattol varjak a csodat, aztan utana lesnek, hogy ez nem igy mukodik. Rossz onkeppel parkapcsolatot sem lehet fenntartani - vagyis hat fel lehet, de az olyan is lesz szerintem.
Nagyon tetszik a felfogasod, csak igy tovabb! :)
válasza:Részben egyetértek. Csak rajtunk múlik. Én a tipikus lúzer-gyerek voltam középiskola végéig. Külsőre igen messze állok az átlag női ideáltól, meg a vékonyságom miatt fiútársaim is folyton b..szogattak 16 éves koromig.:) Aztán elkezdtem kitanulni egy szakmát, kiemelkedő lettem benne, nyertem pár versenyt, nagyobb időráfordítással sportoltam - hobbiból, s ezekkel gyakorlatilag apró sikerélményeket kreáltam magamnak. Mostanára ugyanolyan vékony vagyok, az arcom sem lett szebb, de több élettapasztalatom van, mint a körülöttem élők többségének, határozottabb vagyok, pozitívabb, elérem a céljaimat, olyan nőkkel voltam együtt(nem egy éjszakára), amiről a barátaim többsége csak álmodik.
És igen, a rám nézve degradáló viselkedésnek nem tulajdonítok jelentőséget. A sok fiatalkori rossz tapasztalat(hogy 10 éven keresztül b..szogattak) kiölte belőlem a lelket, a legközelebbi szerettemmel is gond nélkül megszakítom a kapcsolatot, ha látom, hogy csak nehezítünk egymás életén. Tegnapelőtt hazaküldtem egy lányt, mert tiszteletlenül viselkedett velem. Bocsánatot kért, erre elmondtam neki, hogy megbocsájtok, de semmi közünk már egymáshoz. Átestem a ló túloldalára, nem bízok az emberekben, tudom, hogy SZINTE mindegyikük a saját sikerét keresi. És most én lettem az, most én vagyok az, aki CSAK a saját lelki-nyugalmát tartja szem előtt. Undorító. Ordításra és sírásra is késztetést érzek, de könnyezni nem könnyeztem már hét éve, az ordítással meg itt a szüleim házában nem sokra mennék.
Ja, megtörtem. Kösz, hogy ezt leírhattam a "kérdésed" alá, ne tulajdoníts neki különösebb jelentőséget. És ugyanezért bocsánat is.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!