Nem csak szex, de mégsem tudom, mi lehet ez (hosszú de életbevágó)?

Próbálom röviden összefoglalni a történetet (és így is regény lesz), tudom, idióták vagyunk, főleg én, de kérlek, ha tudtok valami okosat mondani, tegyétek meg! :D

Szóval, egy hónappal ezelőtt írt nekem egy srác, hogy szimpatikus vagyok neki és ismerkedni szeretne. Aztán a stílusából, meg a szövegeiből mégis azt szűrtem le inkább, hogy csak szexre hajt, de azért aranyos volt és mindennel kapcsolatban lelkes. Azt is megtudtam, hogy elég nagy csajozógép. Hamar felvetődött a szextéma is és nem finomkodtam, gondoltam, megmutatom neki, hogy vettem a lapot, én sem gondolom túl a dolgokat. Egyébként is épp kilábalóban voltam/vagyok egy csalódásból és nemsokára elköltözöm (tehát nem akarok kötődni), ilyen komolytalanabb dologban pedig még nem volt részem, úgy voltam vele, érdemes lehet kipróbálni.

Aztán alakultak a dolgok, elkezdtünk összejárogatni heti egyszer-kétszer, csodás vele a szex, de emellett ugyanúgy mindennap beszéltünk rengeteget online, körülbelül egész nap. Séták, beszélgetések, filmezések voltak/vannak, összebújások, romantikázások nem. Azt gondoltam, ez jó lesz így mindkettőnknek. Ellenben ő jelezte, hogy jól esne neki egy kicsit több törődés, lelkizés... És szépen lassan úgy alakult, hogy egymás bizalmasai vagyunk (legsötétebb családi dolgokat, fájdalmakat osztunk meg egymással), és olyat is mondott, hogy én vagyok az, aki igazán megérti őt, meg hogy van köztünk valami lelki kapocs. Furcsa, hogy amennyire az elején elzártam magam érzelmileg, egyre jobban sodródom bele, mert pozitívan csalódtam benne, jobban hasonlítunk, mint gondoltam, és rettentően érzelmes is, csak ott a felszín... Sírtam is már előtte, akkor ölelgetett és vigasztalt, aranyos volt.

Ha fel kéne címkézni, én ezt barátságnak/haverságnak mondanám szexszel. Mégis, ha írom neki, hogy dolgom van, kiakad, hogy megyek dugni mással? És ideges lesz. Aztán amikor kérdőre vontam, azt mondta, nyugodtan feküdjek le mással, nincs köze hozzá, de nem akar tudni róla, mert azért vonzódik, tetszem neki és egy minimális érzelem van felőle a dologban. Egyébként sokszor összevitatkozunk, kóstolgatjuk egymást, főleg ő vár tőlem sokszor visszaigazolást, megerősítést és hajlamos megsértődni.

Múltkor kiderült, hogy én félreértettem őt az elején és ő komolyat szeretett volna velem, de mivel könnyen megkapott, ezért ebben már nincs izgalom számára. Teljesen ledöbbentem, mert én tényleg szexkapcsolatban gondolkodtam, ott meg nyilván felesleges lett volna várakozni. De ha ezt tudom... Akkor talán én sem így állok az egészhez.

És ott az exe, aki bár bántotta és megalázta, de nagyon nehezen tud túllépni rajta, szóval nála sem egyszerűen a dolgok. A legrosszabb az (és még sosem voltam így életemben!), hogy én magam sem tudom, mit érzek! Nem vagyok közömbös iránta, az egyértelmű, de még nem is estem belé. Úgy vágtam bele ebbe, hogy abszolút nem az érzelmeket kerestem, arra ott vannak a barátaim, hanem egy igazi nyári kalandot szerettem volna. Erre órákon át pötyögünk egymásnak és lelkizünk. Van, hogy ő utalgat és mond szépeket, akkor igyekszem nem túlzottan érzelmesen visszareagálni, de amikor én írok neki szépeket, egy kicsit ő hárít. Azt gyakran mondogatja, hogy "Mindegy, mert úgyis elutazol." Meg hogy ne gondoljam túl a dolgokat, de bezzeg amikor meg ő gondolja túl, és olyan megjegyzései vannak... De az is lehetséges, hogy "csak" szeretethiányos, és jól esik neki, hogy pátyolgatják, ez pedig független az én személyemtől.

Tudom, hogy először azt kéne eldöntenem, én mit akarok, de egyelőre azt sem tudom, hogy viselkedjek vele. Adjam oda teljesen a lelkemet is? Hiszen már így is rengeteg álmot, gondot, emléket osztottunk meg egymással. Jó lenne meghúzni egy határt, hogy na, akkor ennyire vagyok vele kedves, ennyire törődöm vele, de jobban nem - én viszont nem vagyok erre képes. Legyek vele hűvös, ismerkedjek, hogy ne éljem bele magamat jobban? Jó lenne beszélni vele, és finoman mindig tapogatózom is, de nem akarom ezt az utolsó pár hetet elrontani, felbolygatni, ha nem akar komolyabbat. Elég indok lehet ez arra, hogy ne akarjon, hogy könnyen kapott meg? Hiszen én azt hittem, csak szex kell neki. Ha amúgy minden más megvan bennem (tegyük fel), ami neki kell, van esély rá, hogy ez ekkora visszahúzó erő legyen (amikor tudja, hogy rajta kívül nem sok pasival voltam, nem vagyok könnyűvérű típus)? Múltkor rákérdezett, mit keresek a társamban, milyen legyen, az volt rá a reakciója, hogy haha, tökéletesen leírtam őt. Lehet, hogy csak arra vágyik, hogy valaki odalegyen érte? Vagy azt szeretné, ha én lennék oda érte?

Igen, egy kisregényt írtam és még így is bőven lehetetlen megállapítani, mi folyik itt, de kérlek, valami tippet, tanácsot szeretnék, hogy deríthetném ki trükkösen, mi is járhat a kis fejében. (Ha minden kötél szakad, majd legfeljebb a búcsúesténken rákérdezek. De jó lenne hamarabb.)... :)

Köszönöm, aki van olyan jó, türelmesen végigolvassa és még válaszol is! :)

Egy tanácstalan lány