A nők, állításuk szerint megfontoltan, igényesen választanak férjet, párt maguknak. Akkor miért ők kezdeményezik a válások 3/4-ét Magyarországon?

100 nőből levonod azt, hogy a "nagy átlagja ilyen".

Gratulálok!

Nos, te férfiként feljogosítva érzed magad megcsalásra, ha nem működik jól a házasság, akkor a nő is érezheti magát feljogosítva, ha ugyanezt teszi, nem? Szerintem így igazságos.

Nézd, amikor én elutasítok valakit, azt azért teszem, mert nem akarok tőle semmit, és nem akarom, hogy feleslegesen reménykedjen, nem akarom húzni az idejét, lépjen tovább, akkor is, ha tudom, hogy neki ez nem jó, de tisztességtelenebbnek érezném, ha nem adnék egyértelmű választ, hanem hagynám epekedni. Szerintem én ezzel pont a másikra is odafigyelek, és igenis számít, hogy minél kevesebb fájdalmat okozzak neki, ha már nem tudom viszonozni a vonzalmát. Mégis sokan megsértődnek és kikiáltanak ilyen-olyan nem tudom, minek, aggatják a jelzőket összevissza.

Én is elváltam, én kezdeményeztem a válást, ennek ellenére úgy gondolom, jól választottam az akkori körülményekhez képest. Nagyon szerettük egymást, a volt férjem jó ember. Sajnos nem vettem észre a jeleket, hogy súlyosan depresszív személyiség és ez az első pár év boldogság után be is indult rendesen. Kihűlt minden, egy szenvedés lett egymás mellett az életünk.Közben gyűlölte magát, elmondta ezerszer hogy én erről nem tehetek, persze biztosan tehetek én is, de mindent megpróbáltam amit tudtam. Véletlenül estem teherbe és ez mindent megváltoztatott. Önző lett, csúnyán bánt velem a terhesség alatt, nem segített sokat a babával. Elegem lett, beadtam a válópert. Mostanra már összeszedte magát, újra dolgozik, tartja a kapcsolatot a lányával,amennyire teheti, jó apa.

Nem láttam előre mi lesz, továbbra is értékes embernek tartom, de elegem lett abból,hogy rajtam vezesse le a világfájdalmát, hogy az ő terheit én cipeljem és nem volt senki aki nekem adott volna energiát. Elrontottuk. De van egy gyönyörű gyerekünk akit egységes elvek szerint, legjobb belátásunk szerint nevelünk.

Neki könnyebb nőt találnia, ha akar. Én egy sajátos nevelési igényű gyermeket nevelek, és a férfiak többsége nem akarná más gyerekét istápolni. Hazugság az hogy válás után a nőnek könnyebb. Mégsem bántam meg sem azt hogy őt választottam anno, de a válást sem. Inkább vagyok egyedül, mint egy rossz házasságban. Talán a jövőben megint összejövünk, de én most élni akarok egy kicsit. Ő is.

Nem kéne csak statisztikákat bújni és a felelősséget egymásra hárítani. Egy házasságban mindkét fél hibás, és az válik először akinek előbb lesz elege.

Az már intelligencia kérdése, hogy az exedben a jót tudd látni továbbra is, hogy vissza tudj emlékezni a boldogságra is, ne csak a sérelmekre.

Nem ez az első ellentmondás a nők részéről, idáig több százzal találkoztam már, mikor a viták nekihevülésében saját maguknak mondanak ellent...nem lehet komolyan venni őket, meg amiket állítanak, ez nyilvánvaló.

A valódi ok egyszerű: rájöttek hogy a házasságért-családért nekik is kell tenni valamit, nem lehet csak a kényelemben ücsörögni, hogy majd a pasi eltartja. Ez nem tetszik nekik, és igyekeznek szabadulni tőle.

100 nőből igenis lehet már reprezentatív mintát készíteni. Olyan felmérés nincs, ami a világon mind a 4 milliárd nőt összeszedné, tehát hazudik az összes? :D Nem, csak savanyú a szőlő.