Miért írják egyes emberek bizonyos elvárásokra azt, hogy "nincs jogod beleszólni"?

Más az elvárás, és más az igény.

Tipikus példa: nekem igényem van az intellektuálisabb, mélyebb beszélgetésekre. Ha ez elvárásként fogalmazódik meg, akkor attól is elvárom, aki erre nem képes.

Ha igényként, akkor olyannal vagyok, aki ezt az igényemet képes kielégíteni.

Tehát amit írsz, az jogos, csak ebben a formában - az én fogalmaim szerint legalábbis - nem elvárás.

Inkább értelmezd úgy a mondatot, hogy "milyen jogon várja el?". Itt nem azzal van gond, hogy elvár valamit, hanem azzal, ha elvárja, de utána sír amiért nem teljesül az elvárása mert olyan nonszensz az egész.

Például elvárja, hogy egy lány ne fesse a körmét+haját, ne sminkeljen, ne járjon szoliba, ne igyon semmilyen alkoholt soha, egyszer rá ne merjen gyújtani (szóval legyen teljes mértékben absztinens), de persze azt már nyilván elvárja, hogy borotválja a lábát stb.

Utána pedig értetlenkedik, hogy miért nem teljesül az első feltétel ami inkább sugall igénytelenséget mint természetességet.

Arról nem is beszélve, hogy milyen jogon várja el egy 27-28 éves nőtől például, hogy ne fesse a körmét?!

Ha nevetséges igényei vannak valakinek akkor ne azokat nézze le akik nem tudnak ezeknek megfelelni.

# 4: Pontosan erről van szó! Az emberek többsége összejön egy "bárkivel", és őt próbálja a saját elvárásaira formálni... aztán csodálkozik, hogy nem megy. (Hiszen sokszor a saját igényeivel sincs tisztában, hogy mi is fontos számára ahhoz, hogy egy kapcsolat működjön, azt hiszik, hogy attól működik, hogy beidomítják a másik embert, mintha valami robot lenne...)

Akinek van kellő önismerete, és tisztában van az igényeivel, az már eleve úgy választ társat, hogy megfeleljen azoknak! Onnantól kezdve pedig tényleg nincs (nem lehet!) elvárás, hiszen tudtam, hogy mit/kit választok. Utólagos reklamációnak helye nincs. :)

(Csiszolódni persze minden kapcsolatban lehet, sőt, kell is, de kölcsönösen, egymásra figyelve, nem ráerőszakolva a másikra a saját elképzeléseinket.)