Nem "életem ki" magam és lehet egy életre megbánom?

Magamról csak annyit, hogy én tényleg rohadt konzervatívnak tartom magam, és fontosak nekem ezek az értékek (házasság, család, gyerekek, hűség), egyáltalán nem rám vall az amit most érzek. Én is nagyokosan hülyéztem a barátaimat akik félreléptek és el sem tudtam képzelni hogy én valaha is ilyenre fogok gondolni.

És igen, a házas életünk nem a legteljesebb, mikor összeköltöztünk, egyből kiderült hogy mások az igényeink (honnan a pixxából gondoltam volna erre az előtt), és azóta ezen veszekszünk havi szinten, és semmi de semmi törekvés nincsen részéről, mikor kiborulok akkor egy-két hétig rendben vannak a dolgok, aztán ugyan úgy el lesz hanyagolva.

És igen, mindent megteszek azért hogy jó legyen neki, élvezni, de ha nincs, nincs, nem kéri, és nem fogja fel hogy én meg anélkül meghülyülök.

És ne tessék ezekkel a hülyeségekkel jönni hogy "segítsek a házimunkában, bókoljak neki stb" mert ilyen téren is ki van nyalva a feneke, egyszerűen, csúnyán szólva FRIGID!

Semmi esetre sem akarok elválni tőle, szeretem, csak egyszerűen nem tudom elképzelni hogy ha tőle nem kapom meg azt amit akarok, és jönne egy lehetőség, akkor nem csalnám meg.

És akkor itt a bökkenő hogy akkor én vagyok a rohadt patkány, hálás szerep, tényleg a legelejétől az voltam amikor már eljegyeztem...