Hogy tudnék segíteni barátnőmön? Ti mit tennétek a helyemben?

Megkérném ,hogy aludjon nálam pár napig amíg a szülei észbe kapnak ,hogy annyira kivan a lányuk ,hogy szabadulni kellett otthonról.

Nem tudom mit tennék a helyedben ,de semmiképp nem adnám fel.

Jaj,nagyon irigylem tőled,hogy ennyire jólelkű vagy..azt hiszem,én nem biztos,hogy erre képes lennék már...

Bajban ismerszik meg h ki is az igaz barát.Te az vagy!Példaértékű a gondolkodásod:-)

Csak bíztatni tudlak én is,hogy valahogy segíts neki,például lehetne sikerélménye-ja még iskolába jár-akkor akár diákmunkával némi kis pluszpénzhez juthatna!Talán ezt a szülei is jó cselekedetként fognák fel,szóval támogasd,kérdezd meg lenne-e kedve dolgozni kicsit!Hátha ügyes lenne!És bíztasd,hogy legyen erős,és próbáljon kicsit jobban tanulni,hiszen magának tanul,nem pedig a szüleinek.És ha jól tanul,akkor könnyebben kap majd iskola elvégzése után munkát is,ami a jobb élethez segíti majd!és a függetlenséghez is persze.

23N

A szülők csak nem törődnek vele vagy verbálisan/fizikailag bántják is? Isznak a szülők? Az elhanyagolástól sokkal rosszabb ha bántják is... Ha ez a helyzet, akkor 18 év alatt fordulhattok a gyermekvédelmisekhez.

Az anyagi támogatás nem minden. Én például soha életemben nem kaptam zsebpénzt. Ruhára és bulizásra mindig magamnak kerestem a pénzt. Most az egyetemen, hogy koleszos vagyok is csak annyit adnak, hogy ne haljak éhen (kb. napi 300 ft), a többit én keresem meg, plusz az ösztöndíjak. De ezt én nem úgy élem meg, hogy nem szeretnek, csak nem kényeztetnek el.

Ha egy kis faluban nőtt fel, teljesen normális, hogy szeretne városban élni. Ebbe fejestugrani viszont nagyon nehéz. Ezt a döntést csak felnőtt fejjel ajánlanám. Az albérlet költséges, adók, számlák, a válság miatt nincs munka vagy ha van, az sokszor megalázó és lélekölő de seperc alat kirúgank ha nem tetszik nekik valami. Egy városban minden drágább, a napi közlekedés, az étel... Többször van reggel-dálben este is vajaskenyér mint hétvégén bulizás. És itt az embernek magának kell helytállni, amellett hogy kb. 30 éves koráiga tanul, mert kb. addigra lesz olyan képesítése amivel normális munkát kap.

Mint jóbarát ne engedd neki hogy az illúziói vezessék, ne hagyja ott a sulit mert a saját életét teszi tönkre. Segíts neki az iskolai problémákat rendezni, tanuljatok együtt. Ez most stréberül hangzik, de ha most jó alapokat szerez az 3-4 év múlva havi 10 000 forintokat fog jelenteni egy esetleges egyetemen vagy fősulin.

Keressetek együtt diákmunkát. Készülj fel, jó esélyel ótvar lesz az egész, de legalább megtanuljátok hogy hogyan kell egy munkahelyen viselkedni ahhoz, hogy megtartsd az állásod. Plusz lesz a barátnődnek saját pénze, és nem kell lelkiismeretfurdalást éreznie mert a te pénzedből él.

Sportoljatok valamit. A fizikai aktivitástól rendbejön az ember lelki egyensúlya. Nem véletlen, hogy ritka a depressziós sportember. Ha nem is oldódnak meg a problémák, de legalább megtanulja őket elviselni.

Sok sikert.