Hiányzott már számotokra egy idegen ismeretlen ember?

Főiskolás koromban volt egy kedvenc buszsofőröm. Sose beszélgettünk, nem ismertem azon kívül, hogy mindig akkor ment azzal a járattal, amikor suliba indultam, és sose zárta be az orrom előtt az ajtót, és ha késésben voltam, mindig várt annyit, hogy fel tudjak még szállni. Aztán azóta nem tudom, mi van vele, de nem felejtem el. :-)

Hiányozni nem nagyon szokott, csak elgondolkodom néha hogy mi lehet azokkal, akikkel egyszer összefutottam valahol és többet nem találkoztunk, a nevüket sem tudom. 21/F

Ajj..nekem is volt hasonló nemrég, mély nyomott hagyott bennem egy srác, aki az unokatestvérem feleségének az unokatestvére..Már hónapokkal ezelőtt találkoztunk egy családi eseményen, aztán párszor láttam az utcán..De azóta nem láttam sajnos és nem is nagyon hiszem, hogy fogom, de azóta is sokszor eszembe jut..Valamiért nem tudom kiverni a fejemből, pedig fiatalabb is, meg más körülmények között is élünk..Szóval tudom, hogy soha semmi nem lenne a dologból...És nem feltétlenül a teste vonz, inkább a személyiség, vagy, amit beleképzelek..Én sem tudom miért van ilyen a emberrel..De nagyon ritkán hat így rám valaki..:)

Ez tök jó! Ilyen nálam is volt főként "szingliként"! Leginkább "azt a bizonyos" férfit láttam az adott illetőben akit látni akartam benne. ... A megismerés néha ront is a plátói szerelmen. Mert megöli azt az álmot amit beleképzelsz... Szép is a szerelem hmmm :)))