Van egy fiú, aki nagyon szerelmes belém, de én nem, és nem tudom, hogy összejöjjek-e vele?

Nagyon szeretem én is a fiút (de nem szerelemből), sokat beszélgetünk, egy baráti társaságba tartozunk, kötődöm hozzá. Időnként átmegyek hozzá, és mindig nagyon jól elvagyunk. Hihetetlenül intelligens, különleges és kedves fiúról van szó, de egyszerűen nem érzem, hogy szerelmes lennék belé. Ennek a szerintem lehetséges, hogy az az oka, hogy ő nem igazán az a nagyon fiús, határozott típus, kevés az önbizalma. Amivel elviekben nem is lenne bajom, mert egyáltalán nem gondolom azt, hogy mindenképpen a férfinak kell a vezető szerep egy kapcsolatban, csak mivel én se érzem magamat olyan domináns személyiségtípusnak, ezért inkább szerintem csak az lenne, hogy így vergődnénk egymás mellett, ha járnánk. Nem tudom mit tegyek, nem merek vele összejönni úgy, hogy nem érzek iránta semmit, mert félek, hogy később se fognak változni az érzéseim. Sokan könnyelműen veszik a párkapcsolatokat, de én úgy vagyok vele, hogy csak akkor érdemes valakivel összejönni, ha az illetővel az egész életemet el tudom képzelni, és őszintén szerelmes vagyok. Ez butaság lenne? Próbáljak meg vele összejönni, és később bele fogok szeretni? Volt már valaki hasonló helyzetben? Lepasszolni nem szeretném, mert amúgy folyton hiányzik, és vele akarok lenni sokat, de mégsem akarok vele járni. Egyébként mindent elmondok neki az érzéseimről, legutóbb ő azt mondta, hogy ő megbékélt a jelenlegi helyzetünkkel, de ebben korántsem vagyok biztos, hogy őszintén mondta...