Miért szeretik egyesek megalázni a nőket?

Először apukámnál tapasztaltam ezt, amikor gyerek voltam. Elvette a CD lejátszómat, mert azt mondtam anyunak, hogy fáj a fogam(!), ezért a szemében egy kis rinyagép vagyok. Amikor egy hét elteltével megpróbáltam visszakérni, elkezdte, hogy "Gyerünk, térdre, és kezdj el könyörögni". Persze csak hülyét csináltam magamból, mert megmondta, nem kapom vissza, csak jó a műsor. És fontolgatja, hogy elveszi az MP3-asomat is, mivel neki mindig kellett volna egy olyan.

Máskor a párkapcsolataimban is tapasztaltam hasonlót. Térdre ugyan nem parancsoltak, de az exem egyszerűen felpofozott, mikor sírni mertem amiatt, hogy elutasították a jelentkezésem egy egyetemre, mert nekik nem elég magas a szint, amin nyelvvizsgáztam (B2-est csináltam).

Most is rendszeresen tapasztalom, nem csak kapcsolatban, de fiúismerősöktől is, hogy állandóan próbálnak megalázni. Kiprovokálnak egy veszekedéshez ideális szituációt, és mivel nekem sincsenek kötélből az idegeim, néha megmondom, hogy "légy szíves, ilyen hangnemben velem ne". Aztán ha nem megy szép szóval, akor otthagyom az illetőt.

Erre még napokkal később is képesek zaklatni, hogy gyerünk, kérjek bocsánatot, merft sokat megengedek magamnak, nem tudom, hol a helyem meg ilyenek.

Kedves és közvetlen nő vagyok. Még csak trágárul sem szoktam beszélni, nem hogy ok nélkül essek neki másoknak.

Miért néznek egyesek mégis rabszolgának?