Most ebben a helyzetben mégis mi a bánatot csináljak?

Volt régen egy srác az életemben, akibe bele voltam zúgva. Neki már akkor is évek óta barátnője volt, akivel még mindig tart a dolog. Sosem közeledett felém, bár néha nézett úgy rám, amiből tudtam és értettem, hogy ő is vágyik rám. Én nem vagyok az a fajta, aki belepiszkál egy kapcsolatba, így eltemettem ezt az érzést mélyre, ő pedig eltűnt az életemből miután lediplomáztunk.

Tegnap, 3,5 év elteltével ismét összesodort minket a szél. Teljesen véletlenül, egy céges rendezvényen találkoztunk, ahol én a szüleim révén voltam jelen, ő pedig mint dolgozó. Fogalmam nem volt róla, hogy ott dolgozik és ezen a rendezvényen is ott lesz, neki sem volt fogalma arról, hogy szülői kötődésem van ehhez a vállalathoz és én is ott leszek. Alig ismertük meg egymást.

Rengeteget beszélgettünk a múltról, jelenről. Este végül kibökte, hogy mindig is nagyon tetszettem neki és oda volt értem meg vissza, de jobbnak látta nem bolygatni a szálakat anno. Most viszont úgy érzi már nem tudja tovább leplezni és el kell mondania, hogy szeret, vágyik rám és bármekkora köcsögnek is nézné mindenki, képes lenne kilépni a 8 éves besavanyodott kapcsolatából értem.

Két hete ismertem meg egy férfit, aki iránt kezdenek érzéseim lenni, erre belegázolt a közepébe és felborított mindent, teljesen összezavart.

Egyértelműen nem fogom azt mondani, hogy hagyja el a barátnőjét értem, nem gondolom, hogy ez megoldás és nem is lenne jó a lelki világom, ha egy 8 éves kapcsolat után azonnal nálam vigasztalódna, tehát hirtelen lelassítottam egy kicsit, mondhatni ellöktem magamtól, hogy ezt jobban át kellene gondolnia, mert nem igazán tudok mit reagálni.

Mi a francért áll elő ezzel pont most? Mit reagálhatnék erre? Miért zavar össze, amikor úgysem biztos, hogy jól meglennénk mi ketten?

Mit tennétek? Elfelejtenétek, vagy engednétek a kísértésnek?