Mit csináljak, ha nem születtem helyesnek, de nem tudok megelégedni olyan partnerrel, akihez nem vonzódom szexuálisan?

Látod, ezért tartasz ott, ahol tartasz, mert még a KÜLÖN NEKED címzett segítségemet és tanácsaimat sem tartod hasznosnak!

Végül is a te életed, azt csinálsz benne, amit akarsz, úgy rontod el ahogy akarod!

A lelkiismeretem tiszta, neked is próbáltam segíteni, hogy küzdjél, hogy próbálkozz tovább az ismerkedésben!

De ha a saját egoista érveidet és kifogásaidat többre tartod, akkor az már a te saját döntésed!

Akkor élj, úgy ahogy eddig, minden változtatások nélkül és öregedj meg egyedül!

A döntés csak rajtad áll, hogy mersz-e változtatni és tovább küzdeni, hogy a saját életed jobb legyen!

Nekem aztán teljesen mindegy, hogy milyen az életed!

Az enyém 100%-ban tökéletes, kiegyensúlyozott és harmonikus!

Csak tudod, én nem vagy lusta változtatni a dolgokon és nem keresem a kifogásokat!

Mindenkinek legyen további szép napja! :)

#9-esnek válaszolnék,mint a 8-as válaszoló.

Szóval ez nem pesszimizmus,hanem a valóság,ami történik velem.

Nagyjából olyan 8-9 évig küzdöttem érte elég nagy erőkkel,változtattam magamon nagyon sokat,eljártam edzeni,mellette sportoltam,hajamon is változtattam,stílusomon is,szóval úgy érzem mindent megpróbáltam érte,ami a lehetőségeimhez képest lehetett.

Amit viszont kaptam az élettől és a lányoktól/nőktől,nagyon sok visszautasítás.De ezek voltak még a jobbak,aztán jöttek a durvább dolgok,kinevettek,megaláztak nem is egyszer,pedig semmi rosszat nem tettem senkivel soha életemben,velük sem...

Ennyi időn keresztül tehát beleöltem pénzt,időt,energiát teljesen feleslegesen.Sőt még rosszabb is lett,mivel az önbizalmam mínuszra leépült.

Azonban amióta nem érdekelnek a nők,és nem is foglalkozom velük,és beletörődtem,azóta kezdek felépülni a dolgokból,és már sokkal jobban vagyok azóta.

Egy kérdésem van,amire várom a választ:

A semmiért tehát minek küzdjek?

Ugyanúgy visszataszítana a régebbi állapotomba,amikor még ennél is rosszabbul éreztem magam,és hadd ne mondjam milyen állapotok uralkodtak felettem.

A másik fele a dolgoknak,hogy semmi kedve nincs az embernek ismerkedni,kezdeményezni a nőknél,mikor csak visszautasítást kap tonnaszámra,és egy pozitívumot sem.

Ráadásul mikor látod,hogy hogyan néznek rád az utcán,vagy bármerre amerre mész,azokat a fejeket,hát még az életkedved is elmegy az emberektől.

Pedig nem vagyok csúnya,tudom magamról,és ápolt is vagyok magamra elég rendesen.

De ez semmit nem ér sajnos,mivel hát elég aránytalan az arcom,és a testalkatom és genetikám sem túl jó.Hízni nem tudok egyáltalán,és izom sem jön fel rám,sok hónapig kondiztam,munkahelyen is volt,hogy naponta ötvenszer emeltünk nagyobb súlyokat,de semmi.

Levegőnek néznek legtöbbször a nők,vagy kinevetnek és ebben ki is fulladt a dolog,amennyi "közöm" volt nőhöz valaha...

Mindig mondom,hogy nagyon szívesen cserélnék másokkal,és kíváncsi lennék,ha velük ezek történtek volna,hogyan viselkednének.Valójában kérdeztem meg 1-2 embert róla,a válaszok azok voltak,hogy tuti nem bírták volna,és belebolondultak volna az egészbe.

Azt elárulom,hogy jól kezelni nem is lehet az ilyen mértékű és szintű dolgokat. :/

23/F

Íme a válaszom, Kedves 29-es komentelő: olvasd el az itt folytatott összes beszélgetést, szűrt le belőle a tanulságokat!

Újat nem tudnék neked se mondani, mint ami tegnap itt elhangzott!

Ha feladod, akkor máris veszítettél! A te boldogságod a lényeg, ha nem próbálkozol újra, akkor annyi!