Igaz, hogy felejteni nem lehet?

Azért mondja mindenki, hogy kösd le magad olyan dolgokkal amik jobbá tesznek, mert akkor piszok jól fogod érezni magad a bőrödben. Szerettétek egymást, tehát ha szintezni akarnánk hogy ki a menő egy közösségben, egy szinten voltatok. Értsd úgy, ha pl egy pattanásos kocka srác vagy Ő meg osztályelső szépségkirálynő, de Veled járt hónapokig akkor se lesz semmivel jobb nálad. Ez a kiindulópont!:)

Utána Te pár nap szomorkodás után fejlődsz. Félelmetes ütemben. Egyértelműen hiába mondja mindenki hogy csináld a felsoroltakat, Te nem próbáltad ki... Pörögsz, teljesítesz, egyre jobb pasi leszel (vagy lány), egyre többen figyelnek fel Rád, flörtölgetnek Veled, érdekled az embereket, lesznek új kapcsolataid akikkel felülírod az emlékeket. De... De ez mind egyéni teljesítéssel kezdődik. Annyira magabiztos lennél ha belevágnál komolyan, hogy még barátkozni is képes lennél vele ha érdekelnéd. Mert Te már nem akarsz Vele lenni, lezártatok valami szépet, az emlékeit őrzöd, nem működtetek együtt. Te jobb lettél mint akkor, valószínűleg ő nem lesz jobb, idővel akármennyire szeretted, lesz egy jobb kapcsolatod, vagy ha annyira tényleg csak Ő kell neked még kemény öntréning után is, akkor visszakapod.

Az idő segít!! Pl elballagtok, vagy 80 évesen elüt egy busz (remélem nem így lesz!:)). De igen, az idő segít, csak azt ne felejtsd el, hogy NEM helyetted oldja meg.

Igen. Egy nagy f***szság ezek a kösd le magad tanácsok. Nem segít semmi. Sem az ismerkedés, sem a barátok, sem a tanulás, sem a munka...

Idővel sem lesz jobb. Idővel elfogadod, megszokod hogy Ő már nincs.

Kitartást:)

Oh hogy az életképtelen emberek megtalálják egymást..:)

Átéltem, egy nagyon intenzív szerelemnek lezáratlanul vége szakadt. Egy veszekedés után egész egyszerűen nem tudtam elérni évekig. Éltem tovább az életem, hol szomorkodva hol vidáman, rengeteget gondoltam rá. (most megpróbálok emberileg nyitni, hogy valaki esetleg megfogadja végre a tanácsot amit mindenki mond (mert hogy tényleg úgy van!!!!))

Tanultam belőle. Soha többé nem akartam ilyen intenzív hiányérzetet. Kb 5 évre rá váltottunk 1-2 levelet amikor végre lezártuk normálisan. Utána a következő nagyon intenzív kapcsolatom végén már marha jól tudtam, mi várhat rám, és határozottan biztos voltam benne, hogy köszönöm nem akarok átélni még egyszer, és megfogadtam ezt az evidens, egyértelmű tanácsot 3 nap depizés után (még ha én is szakítottam pont elég szar volt).

Olyan aktívan fejlesztettem magam és értem el az életem különböző területein sikereket, hogy határozottan és magabiztosan tudtam exbarátnőmmel beszélni, támogatni őt barátilag, normális minimális kapcsolatot fenntartani (szerintem nagyon ritkán működhet), és 1 hét után rendben voltam. Azóta is változatlanul kiegyensúlyozottan, jól érzem magam.

Lehet, hogy leírja mindenki, és tudom hogy szerettek picsogni, nyavajogni, hisztizni, mert az valami rohadtul könnyű. De senki nem próbálja meg! ha 50 emberből 49 utál mert őszintén leírom, hogy igenis kellő befektetett munkával túllehet lépni egy szerelmi csalódáson, egy hosszú kapcsolaton, de 1 komolyan veszi ezeket a sorokat és tud erőt meríteni, akkor már volt értelme.

Az, hogy megtaláljátok itt egymást, biztatjátok, hogy "brüühühüüü Te se csináltál semmit az életedben a szakítás óta és csak süllyedsz egyre mélyebbre a mocsárba??:'(((( Én iS!!! És tudom hogy bármit is tennék csak egyre siralmasabb lenne, nem is csinálok semmit, inkább szenvedek, emrt brühühüü de rossz nekem nem teszek semmit hogy jobb legyen de brürüühühühühühüüü nagyon sírok hogy nem lesz jobb ha nem teszek semmit érte:(((("

Nah... Ezzel nem hiszem, hogy bárki segíthet a másiknak. 1 hét hiszti belefér, kell is, utána el kell húzni a francba. Unatkozol? Fuss, biciklizz, barátkozz, ismerkedj, tanulj. Javítottál az átlagodon, ösztöndíjas vagy, pár hónap alatt piszkosul megváltozott előnyödre az alakod, fejlődsz minden téren és még szomorkodsz? Oké, akkor érzelmeid tekintve ugyanott tartasz, de közben hatalmas eredményeket értél el. Folytasd még egy évig, ismerkedj többet, és boldog leszel.

Nem egyszerű! De működik!:)

Sztem azokat a szerelmeket lehet lezarni ahol kimondjak, h vege, ha nincs lezaras, nincs kimondva akkor az ido sem segit:-)

En rengeteget melozom, egy kupac projekten dolgozom a melohelyemen, emellett futok, baratokkal talalkozom, megis MINDEN aldott nap mar egy eve egy bizonyos sracra gondolok....es probaltam mindent, de mindent h tullegyek rajta,

Tetszem rengeteg pasinak de katasztrofalis h nekem senki nem tetszik,pedig nagyon sok hekyes pasi van korulottem es tudom agyilag h helyesek de akarhanyszor osszeakad a tekintetem barmelyikukkel is csak az a srac jut eszembe es az, hogy senki nem valtja ki belolem azt az erzest amit ot.

Nincs az a szivdobbanas...semmi. A pasik mindig flortolnek velem, meg probalkoznak es van h osszemosolygok valamelyikukkel...de mindig o jar a fejemben.A rohej teteje h meg csak nem is jokepu, komolyan a szomszed jobban nez ki nala, de van benne valami ami miatt meg mindig ugyanabban a pocsolyaban toporgok egy eve:-))

Neki van a vilagon a legszebb szeme es amikor ramnez, megall a vilag es csak nezni szeretnenk egymast orokke. Komolyan senki nem tud annyi szerelemmel, rajongassal nezni mint o....amikor ramnez mindig ugy erzem h en vagyok ax egyetlen no a foldon, nekem pedig o az egyetlen ferfi.

Szoval semmi biztatot nem tudok mondani, remelhetoleg egyszer elmulik, addig meg szokd meg, eld az eleted semmi baj ha napi szazszor eszedbe jut, vannak ilyen sztorik:-)

"kedves" hetes. nem szoktam sértegetni ismeretlenül embereket, de te egy barom vagy.

nem tudom a kérdező mit csinál, csak sír a kispárnáját szorongatva vagy éli tovább az életét, ezért csak a magam nevében írok.

még nem volt olyan hogy engem bárki depisnek, kétségbeesettnek vagy siralmasnak lásson. mert minden csalódás után ugyanúgy dolgozok, tanulok, ismerkedek, szórakozok mint előtte. de továbbra is állítom hogy ez egy nagy f***ság. semmit nem segít. a hiány, a fájdalom, bánat megmarad. hiába fejlődök, vagyok szebb mint eddig, olvasok még többet, adom le a vizsgáimat még jobb jegyekre, stb. ez nem feledteti azt hogy Ő nem lesz többet mellettem, nem ír reggel jó reggelt üzenetet, nem siet hozzám és nem vár rám. semmi nem pótolja a szerelem érzését. ez nem picsogás. nem valakiről van szó akit kétszer láttam a suli folyosóján (feltételezem a kérdező esetében sem). nem feledteti el az érzéseket egy nagyon előnyös új frizura.

tehát ne gyere ezekkel a fejlődj, légy önmagadtól boldog baromságokkal. természetesen az lesz a kérdező, én is és mindenki más is aki akar idővel. de csak idővel. miután hozzászokott hogy valaki aki fontos számára már nincs.

ha levágják a jobb kezed, előbb-utóbb megtanulsz enni, írni bal kézzel is. de előbb el kell fogadnod hogy nincs jobb kezed, idővel készen állsz elkezdeni tanulgatni, és csak jóval később érzed úgy hogy mindent megtehetsz bal kézzel is. hülye hasonlat, de remélem érthető